Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1886

va rendkívüli esetekben jútott osztályrészül azon szerencse, hogy a birodalom lejét, a császárt körében üdvözölhesse; az érsekek pedig, minthogy majdnem kizárólag nagy kiterjedésű és magas hegységek által minden oldalról elzárt egyházmegyéjük ügyeivel voltak elfoglalva, a birodalmi ügyek elintézésében korántsem gyakorolhattak oly vezérszerepet, mint a német birodalmi élet gócz- pontjához közelebb eső többi nyugoti metropoliták. A salzburgi érsekségnek és érsekeknek ezen isolált helyzete és elfoglaltatása azonban nemcsak az egyházias irány nagyobbmérvii megőrzésére volt szerfölött alkalmas, hanem egyszersmind abban az időben, midőn a császárok a német birodalmi egyház önállósága után, is kinyújtották kezeiket, könnyűvé tette az érsekeknek a szabadságukat fenyegető veszély elhárítását is. A salzburgi érsekeket, mint a hierarchia ügyének zászlóvivőit, e miatt már az investitura harcz alatt is a császárral viszályban lenni látjuk.

Az érseki szék akkori birtokosa is Eberhard, elődje a derék I. Konrád nyomdokain haladva, a pápaság ügyének hű harczosa volt, és alig értesült előbb a vele baráti viszonyban álló egyénektől, később pedig magától III. Sándor pápától a megejtett pápaválasztás körülményeiről, a császár előadása és minden rábeszélései sem va- lának képesek őt III. Sándor ügyének védelmétől elvonni és elég bátorsággal birt magával a császárral szemben, is mint egyházfejedelem fellépni.

Jóllehet Frigyes császár Eberhárdnak még a pápa- választás előtt szivére kötötte, hogy a netalán bekövetkezendő egyházszakadás esetén pártállást ne foglaljon el,1) a salzburgi érsek nemcsak személyesen az ellenpárthoz

*) Epist. Imperator, ad Eberhard., Tengnagelnél i. m. 390. 1. Nro. XXXVI., és Pertznél i. m. IV. köt. 117. 1.

.

48