Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1886
45 len volt magyar követek nem értették meg a zsinat határozatait? A magyar királynak azonban Dániel prágai püspökkel szemben tanúsított magatartása, ha a felsoroltak elegendő fontossággal nem birnának, minden kétséget kizár a felől, hogy II. Gejza a paviai zsinat határozataiba soha bele nem egyezett, sem Victort törvényes pápának el nem ismerte. Az egykorú prágai Vincze feljegyzése szerint ugyanis „Dánielt épen husvét napján (1160. már- czius 27-én) Lukács érsek és más magyarországi püspökök, mint a pápa és a császár pápai jelvényekkel ékeskedő követét körmenettel fogadták, azután pedig a kereszt előlvitele mellett a királyhoz vezették. A király a követet üdvözölte és tisztelettel fogadta. Miután pedig Dániel követségének okát elmondta, szobájába kisérték és a legnagyobb vendégszeretettel látták el. Alidon azonban a válasz ideje és napja eljött, a király a prágai püspöknek azt felelte, hogy ily fontos ügyben választ mindaddig nem adhat, míg a főpapság és főurak véleményét ki nem kéri: ha pedig a püspök ezt bevárni nem akarná, kijelenti, hogy alkalmas követek által fogja ez esetben a választ a császár tudomására hozni. A király ezen válasza után a prágai püspök hazatért.“1) Frigyes azonban a király válaszára még ezután is hasztalan várt, mert II. Gejza neki mit sem válaszolt. Ebből kitűnik, hogy II. Gejza a paviai zsinat határozatait sem a zsinat szinhelyén, sem azután, midőn őt a császár erre követe által felhívta, el nem fogadta, hanem, miként az egyházviszály kitörésének első stádiumában, úgy most is, a paviai zsinat alatt és közvetlen utána, pártállást nem foglalt el, és semleges állásponti) Vhicentius Pragensis, Pointernél i. m. I. k. 68—69. 1,
