Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1886
32 a császárellenes pápa ügyével összeköttetésben levőnek, Roland cancellárt pedig a császár ellen lázongok szövetségesének tüntették föl, oly érv voltak, melynek hatására bizton számítottak és ebben nem is csalatkoztak. Ugyanis, a kik még netalán eddig Sándor ügye mellett kardoskodtak, azok e percztől fogva azzal felhagytak, nehogy ők is a felségsértés és a lombard-forradalom részeseinek tűnjenek fel. A czél tehát el volt érve, midőn Victor, körülbelül 9 napi tárgyalás után, törvényes pápának ismertetett el; Roland cancellár pedig, mint szakadár, elitéltetett. Miután a zsinat határozatait, melyek előtt maga a császár is, mint a kath. egyház — szerinte — szabad nyilatkozatai előtt meghajolt.1) a gyűlésen elnöklő vezérférfiak „ epistola praesiclum coneiliinév alatt egybefoglalták és aláirták, a zsinat feloszlott. Hogy azonban a zsinat határozatairól mindenki annál könnyebben szerezhessen tudomást, a keresztényvilág főbb országaiba követeket küldöttek; és pedig Francziaországba a kölni, Angolországba a mantnai, Spanyolországba a verduni érseket, hazánkba végűi Dániel prágai püspököt.2) A paviai zsinat lefolyásának ezen fölötte hézagos tárgyalása után, az a nehéz kérdés merül most fel, vájjon II. Grejza magyar király részt vett-e követei által a paviai zsinaton, és ha igen, beleegyezett-e az ott hozott ‘) Rahewin. i. m. II. könyv, 78. fej.: Confinnato et recepto taliter in papatu Victore, clefertur ad principem sacerdotalis coneilii sententia.“ — Epist. Praaesid. Concil., Rahewinnél i. m. II. 80. fej. „Electione itaque domni Victoris .... confirmata et recepta, eristianissimus imperator post omnes episcopos et post omnem clernm ultimus, consilio et petitioné coneilii ele- ctionem domni Victoris recepit et approbavit.“ 2) Einst. Henrid Präepos Berchtesgad., Rciheivinnél i. m. II. 82. fej. és Watterichnél i. m. II. köt. 472. 1. „pro confirmandis omnibus, quae facta sunt, mittuntur legati, domnus Coloniensis in Franciam, Verdunensis in Hyspaniam, Bragensis (Pragensis) in Ungariam . . . .“ Cfr. insnper Vince lítium Pragensem apud Dolmen. 1. c. I. 68.
