Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1886
30 egyházviszály elintézését az egybegyűlt főpapok bölcs belátására bízta és a jelenlevő világi főurak kíséretében elhagyta a gyüléstermet.1) Tehát látszólag megvolta zsinat szabadsága, de hogy az tényleg milyen szabad volt. arról fényesen tanúskodnak magok a tárgyalások folyamatuk alatt és végeredményeikben. A zsinaton sok előkelő főpap vett ugyan részt, de azért korántsem lehetett azt egyetemes zsinatnak tekinteni, hisz’ még a német főpapok közűi is sokan hiányzottak. A franczia és angol főpapok közűi senki sem jelent meg. Hazánk főpapjainak jelenlétéről pedig a zsinat hivatalos iratai ép úgy, mint az egykorú feljegyzések merőben hallgatnak. A franczia és angol királyok csak követeket küldöttek, hogy ezek, mint szemtanúk, a zsinat lefolyásáról később udvaraikat értesíthessék; de nem azért, hogy a tárgyalásokban részt vegyenek. A zsinaton egybegyűltek számát körűi belől 40—50-re tehetni; nem értve azonban ebbe a nagy számban megjelent alsóbb papságot, egyházi és világi fejedelmek küldöttjeit. IV. Victor pápa is eljött bibornokaival; III. Sándor pápa azonban még egyetlen egy hivatalos megbízottal sem képviseltette pártját.2) A paviai zsinat tehát, mivel csak Victor pártja tartotta, nem volt egyéb pártgyülekezetnél. Nagyon természetes volt ennélfogva, hogy még qzon kevesek is, leik a pápaválasztás ügyében netalán igazságos és lelkiismeretes Ítéletet szerettek volna, teljesen Victor és a császár- párt fondorkodásainak voltak kitéve; III. Sándor pápa :) Halietcin i. m. II. 74. fej. 2) Epist. Henrid Praep. de Berchtesgaden ad Eberhard. Salisbury.' Ar- chieppum, Bahewinnél i. m. II. 82. fej. „Pars autem altera nec ipsa venit, nec responsales, qua de causa nescimus, conventui direxit.“ Lásd továbbá Epist. Imperat. ad Eberhard. Salisb., Pertznél i. m. IV. köt. 124.1.
