Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1886

28

szárban még jobban meg fogja érlelni. II. G-ejza jól tudta, hogy Victor pápaságának elismertetése és igy a császár politikájának győzelme Magyarország független állásának és koronájának legkevésbé sem kedvezhet, tehát saját és a magyar nemzet érdeke egyaránt azt kívánják, hogy Victor a földi trónusok legelsőbbikére ne emeltessék. De épen e korban — mint már említettem — a magyar szent korona alatt levő országok függetlenségét nem csak Frigyes császár részéről fenyegette veszély, hanem ép oly tervekkel foglalkozott Comnen Mánuel görög császár is; tanácsosabbnak vélte tehát II. Gejza az egyliáz- viszálylyal szemben határozott állást nem foglalni el. Ennélfogva, bár politikai érdekei III. Sándor pápa elismertetését javasolták, most megelégedett azzal, hogy nyíltan szint nem vallott, hanem éber figyelemmel kisérte az európai pártalakulásokat s várta a kedvező alkalmat, midőn semmit sem koczkáztatva, Sándor pápa pártján ő is a császár elleni coalitióba léphessen. II. Gejza — Európa politikai constellatióját tekintve — országa és szent koronája függetlenségének sértetlen megőrzésére kelet s nyűgöt két hatalmasságával szemben, ennél ügyesebb politikát nem követhetett volna.

De nemcsak II. Gejza magyar király, hanem a többi európai hatalmak is — bár inkább III. Sándor, mint a császár pártja felé látszottak hajolni — tartózkodtak egyelőre az egyházviszály kérdésébe avatkozni, hogy szabadságukban álljon a szerint, mint politikai érdekük kívánja, a kellő időben foglalhatni pártállást. Az egyházviszály ezen első stádiumában nyílt szövetségesekként III. Sándor mellett csak Vilmos siciliai király és a lom- bard városok állottak, kik úgy tekinthetők, mint Sándor ügyének nyílt védői és az egyház és Italia szabadságának előharczosai.

______