Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1886

9

mével megmérkőzhetett, “ a német császárok még ke- vésbbé boldogúlhattak és Y. Henrik császárnak, ki a német ndvaronczai által Kálmán bátyja ellen felbujtogatott Almos vezért oltalmába vette, Pozsony sikertelen ostromával végre is fel kellett hagynia.

A XII. század közepén azonban az eddigieknél még nagyobb veszély fenyegette Magyarország önállóságát. Ugyanis egyrészről a hanyatló görög birodalom császárainak legnagyobbika, a ravasz Comnen Manuel, miután birodalma Ázsiában a törököktől mind szűkebb határok közé szoríttatott, Európában törekvők magának kárpótlást szerezni s nem kisebb tervvel foglalkozott, minthogy a már elenyészett római császárság tartományait is hatalma alá vesse és mindenekelőtt a nyugati nemzetek közé helyezett Magyarországot összes ereje ráfordításával magának megszerezze.1) Más részről pedig I. Frigyes, melléknevén a Rőtszakállú (Barbarossa), szintén első terveűl tűzte ki Magyarországot meghódítani s beolvasztani a német birodalomba. így tehát II. Gejza alatt a magyar trón önállósága két oldalról lön veszélyeztetve.

Frigyes császár, ki 1147-ben, mint III. Konrád császárnak a második keresztes hadjáratban fegyvertársa, hazánkon keresztül ment és azt saját szemeivel látta, annyira megkedvelte, a freisingi Ottó előadása szerint is Isten paradicsoma és gyönyörű Egyptómként feltüntetett Magyarországot,2) hogy mihelyt Péter és Pál apostolok ünnepén (1152. junius 29-én) Regensburgban megkoronáztatott, azonnal közölte Magyarország meghódítására

*) „Hungáriám in medio occidentalinm nationum positam sibi com- parare t.otis viribus satagebat.“ Cinnamvs V. 8. 97; idézi Horváth M. i. m• 1. köt. 409. 1.

*) Ottó Frising, Gesta Frider. I. Imp. 1. 32. fejez. ,ut tamquam pa- radysus Dei vei Egyptus spectabilis esse videaiur.“