Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1881

matc. 13-ról 135. kir. főigazg. sz. a. — A közóptanodai tanári vizsgálat uj alapszabályai 1882. april 11-ről 871. sz. a. — Az igazgatói zárjelentés részleteire nézve utasitás 1882. april 24-ról 941. püsp. sz. a. — Hazaellenes titkos társulatban való részvét miatt kizárt tanulók 1882. május 5-ről 1262. püsp. sz. a. — Nem engedélyezett természettani földrajza Anatoliknak 1882. május 25-ről 1389. sz. a.

C) Valláserkölcsi állapot.

1. Az újabb idők vallástalan áramlatának káros következményei a társadalmi életben naponkint nagyobb és ijesztőbb mérvben tűnnek föl. Ezen körülmény folyton szemünk előtt lebegett s a gondjainkra bízott ifjúságot jó honpolgárokká csak úgy véltük nevelhetni, ha egyszersmind isteni félelemben, vallásos érzelmekben, és nemes erkölcsök ékességeiben műveljük. Ezt a hitigazságok kellő elsajátításával és a vallási élet gyakorlataival törekedtünk elérni. Erre szolgáltak a vasárnapi és ünnepnapi külön hitoktatások, a naponkinti reggeli, vasár- és ünnepnapi szent miseáldozatokon való megjelenés és szent énekekkel való közreműködés, az egyházi óvkörben előforduló körmeneteken és helyi templomi ünnepélyeken való részvétel, a szent-imrenapi áhitatoskodás, a húsvéti szentgyakorlatok, a tanévben négyszer végzett szent gyónás és áldozás stb. A tanártestület nagyon természetesen a vallási gyakorlatok és áhitatoskodások tényeinél az ifjúsággal egyesítette áhi< tatoskodásait s oda törekedett hogy az „exempla trahunt" elve szerint jó példával járjon e tekintetben is a tanulóifjúság előtt.

Szent hitünk magasztosan lélekemelő igazságainak s az ezek szellemében rendezett élet megnyugtató boldogságának érzetéhez ez évben a szomorú szertartások gyászos érzete is járult, amennyiben Fogarasy Mihály erdélyi püspök és a rom. kath. tanodák és nevelőintézetek főigazgatója 1882. márczius 23-án elhaliloz- ván, az ugyanazon hó 28-án végbement temetési gyászmeneten és a 29-én tartott gyászisteni tiszteleten fekete zászló alatt a tanál testület kíséretében végtisztességi kegyeletét a nagy halott iránt lerótta. De e gyászban is szent hitünk magasztos igazságainak elévülhetlen erejétől és vigasztalásáról nyert okulást; mert teljesedésbe mentek ez alkalommal is az üdvözítő szavai, hogy ti ugyan szomorkodtok ;