Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1881
51 az összes ifjúság és tanárok a nagyteremben összegytilekezvén az 1881/2. tanév ünnepélyesen megnyittatott A megnyitás első részletéül Biró Béla igazgató következő beszédet tartotta : Nemes ifjúság ! Az óra ismét ütött. A múzsák szent templomának harangjai ünnepélye: hangjaikkal megkondultak, hogy a tudomány és műveltség csarnokaiba szóllitsák azokat, kik a szellemi élet előnyeit élvezni, az ismeretek kiueseinek gyűjtésében boldogságot találni nemes elhivatásnak tartják. Ti megértettétek az ünnepélyes hangot, elhagytátok a családi kör szentélyét s az édes szülői karokból kibontakozva szent buzgalommal siettetek e csarnokokba, hogy magatokat az ember észlényiségéliez méltó módon műveljétek s oly kincseket gyűjtse' tek melyeket sem a moly meg nem emészt, sem a rozsda meg nem ront. Üdvözöllek titeket nemes szándékaitokban, üdvözöllek a dicső munka terén. Azt teszitek, mit a dolog természete magával hoz. Arra vállalkoztok, mi a századok bosszú során át a történelem sarkpontját képezte s az emberiség jóllétét megszilárdította : t. i. a tudományos és vallás-erkölcsi műveltség megszerzésére és fejlesztésére. Es helyesen ; mert a helyes alapokra fektetett műveltség jótékony hatásai visszatükröződnek az egyéni életben úgy mint a társadalomban s úgy annak mint ennek lét- fönmaradását és békéjét eszközli. Az ember Isten képére és hasonlatosságára van teremtve s épen ezért a legnemesebb tehetségekkel fölruházva és a boldogság legnagyobb fokának élvezésére képesítve. Mikor lehet az ember legjobban hasonló Istenhez, mint midőn szellemi tehetségei jól ki vaunak művelve ; midőn gondolkodása könnyűvé, ét • zelmei finomakká, akarata a jóban megedzetté, ismeretei tiszták* ká, fogalmai szabatosokká leszuek ? Mi boldogíthatja jobban, mint midőn lelki tökélyeinek tudatával bir s szellem szárnyakon röppenve az eszmék legdicsőbb világának sugaraiból merithet tápot az igazság után epedő lelkének! Nézzétek a márványt, mely mint nyers anyag saját súlya és tömege alatt mintegy szenvedni látszik. De jön a művész s mesteri vésője alatt mintegy élő lény- nyé alakul s kifejezni látszik a boldogságot, melyet a finomító műtét hatása kölcsönze annak. Ilyen az egyén képe is, A tenné- szetíölötti lénytől nyert tehetségek inég szunyádnak benne s 4*