Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1881
21 czéljainknak s így legtöbb esetben magunknak kell elkészítenünk azokat. A praeparatumok elkészítését illetőleg következő útmutatást adhatok : 1. Gyakran szükséges a vizsgálandó tárgyat megkemé- nyiteni vagy meglágyítani avégett, hogy kellő vékonyságú IcnicAékei vághassunk le belőle. A keményítő szerek közt első helyen áll a borszesz, melynek tulajdonsága részint az, hogy a tárgyból a vizet kivonja, részint pedig annak megalvását eszközli, miáltal a lágyabb tárgy könnyebben kezelhető. A lágyitási szerekhez számítjuk a chrom- savat és a hamuzsirral kevert faeczetet. Ha kemény tárgyakból, például csontból vagy faágakból akarunk vékony lemezkét készíteni, akkor az első esetben hígított chromsavat, sósavat vagy eczetsavat használunk, utóbbi esetben pedig az elkészítendő fát néhány napig borszeszben áztatjuk s azután ugyanannyi ideig vizben tartjuk. Mindkét alkalommal a praeparatum az illető folyadékban ki is főzhető. 2. A vékony lemez készítése egyik főkelléke a mikro- skopikus vizsgálásoknak; okvetlenül szükséges tehát, hogy e tekintetben az észlelő bizonyos gyakorlottsággal birjon. Első sorban mellőzhetlen a jó kés vagyis a borotva, mert ennél alkalmasabb, jobb eszköz nincs. A kést, illetőleg borotvát metszés előtt borszeszben és vizben jól meg kell mosni, hogy a vékony lemezkének részei reá ne ragadjanak; a metszést vízszintes irányban tegyük oly formán, hogy a vizsgálandó tárgyat, ha nagyon apró, akár viaszkba vagy enyvbe, akár parafába helyezzük. Különleges esetekben használhatjuk azonban a csavarral ellátott azon metsző eszközöket is, melyeknek szerkezete igen egyszerű és Jäger G. említett könyvében rajzban is látható. Ezen eszköz ismertetése rövid értekezésem keretén kívül esik s annál is inkább mellőzhető, mivel főleg csak is diszpraeparatum készítésénél használtaik. Óvatosan s kellő ügyességgel kell a metszetet a tárgyüvegre átvinni. Szükség esetében a metszetet a