Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1881

1Ö

mikroskop föltalálása előtt is látták a terményeket, vizsgálták az állatok és növények belszervezetét s nem csekély ismeretekre és életmüködési tények felismerésére jutottak; de ez mind csak külsőleges dolog volt. — A növény, az állat olyan mint a könyv, melynél nem csak ennek magasságát, vastagságát, a lapok mennyiségét, a boríték színét stb. vesszük tekintetbe, hanem mindenekelőtt annak betűit és tartalmát is, mit olvasni akarunk.

De miket nevezhetünk az állatban, a növényben betűknek r A sejtek ezek. Azon apró testecskék t. i. melyekből az állatok és növények össze vannak téve. Ezen sejtek azonban nincsenek oly szerteszét elhelyezve a testben mint a betűk a szedőszekrényben, az állat- és növényélet ezen betűi, t. i.. a sejtek legszebb összhangzásban vannak csoportosítva szótagokká, szavakká, mondatokká és gondolatokká: a sejtekből épül lel a szőr, a haj, a toll, a köröm, a pata, a bőr, a véredény, az in és az idegek, az izmok és a csontok, az agyvelő és a mirigy stb. a sejtekből keletkezik a levél, a szár, a bimbó, a virág, a gyümölcs. Minden oly szépen, pontosan és sza- bályosan, oly sokféleképen s mégis mind oly közeszme szerint van összealkotva, mint valamely legtökéletesebben szerkesztett könyvnek tartalma.

De mindezt csak akkor olvashatjuk el, csak úgy érthetjük meg, hogyha a mikroskoppal, azaz „hatodik érzékünk“=kel olvasunk a természet könyvében ; mert a részleteknek pontos ismerete csak ez által eszközölhető, s az egész dolog megértésének alapfeltétele ebben rejlik.

A természet tanulmányozásánál tehát főkellék a mikroskop ; mert az, ki a nélkül barangol a szabadban, szemlélheti ugyan a madarat a levegőben, a vadat az erdőben, a rovart a fűben, a férget a földön, a halat a vízben, a virágot a réten, a gabonát a mezőn, de nem veszi észre azt, mit csak is a mikroskop képes előtte feltárni: nem látja azon apró egyedek világát, mely a levegőt, a vizet és a földet betölti.