Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1879

Magasságmérés légsulymérőveí.

Közli;

Á VÉD JÁKÓ.

i. A higanyos légsulymérők. Mint minden test, úgy a levegő is a nehézség hatása alatt áll s tehát talapzatára nyomást

gyakorol. Már Seneca — in Quest. Nat. — szól a levegő nehézségéről, azonban ezen fogalmat még utódai korában is annyira nem értették, hogy a levegő nehézségén alapuló tüneményeket a „horror vacui által magyarázták. Galiläi nem elégedett meg az ilyen magyarázattal, s midőn Florenczben a kutmesterek azt találták, hogy a vizet csak 32 lábra lehet a szivattyúban felemelni, azon gyanitás it fejezte ki, hogy annak oka a légnyomás lesz. Descartes 1631-ben vitatta, „hogy az egyik végén zárt csőben levő higanyt a felhőkig terjedő légoszlop egyensúlyban tartja“. Azonban Tor- ricelli Galiläinek tanítványa és a florenczi tanintézetben utódja volt az, ki 1643-ban bemutatott ismeretes s a higanyos légsuly- mérőknek alapul szolgáló kísérletével a légnyomását megállapította.

Alig bizonyította be Torricelli, hogy a higanyoszlopot a légürestérben a levegő nyomása tartja egyensúlyban, nem mész- sze volt a gondolat, hogy a higanynak a csőben esnie kell, ha légkörünkben magasabbra emelkedik. Pascal voit az első, ki 1648-ban kísérletei által ezen gondolatot igazolta, sőt Torricelli- I vei egyetemben azt is tapasztalták, hogy a higany esése vagy

(

emelkedése a csőben akkor is előáll, midőn a tenger felszínétől számitott ugyanazon függélyes magasságban de különböző helyeken, vagy ugyanazon helyen, de különböző időben teszünk kísérletet.

1»