Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1877
6 mint a közönséges mérleg a ruganymérleghez, hol úgy a ruganymérlog, mint az Anéroid adatai összehasonlitások alapján a közönséges mérleg »illetőleg a higanyos lógsulymérö megfelelő értékeiben fejeztetnek ki. Különben pedig az Anéroidok szeleneze felületeinek mozgásai oly csekélyek s maguk a velők tett mérések oly finomak, hogy pl. azon légnyomás-emelkedés, mely a higanyos légsulymérőnek Ol mm. emelkedését létesíti, a szeleneze felületeinek csak Vaoo n,rn- közeledését eszközli. Ennél fogva mivel Ol mm. légnyomási különbségnek a földfelület 1 méternyi függőleges emelkedése felel meg, világos, hogy az Anéroidon meghatározandó felület- változás nagysága a meghatározandó magasság-különbségű ek egy milliomod részét sem teszi. Mivel pl, az emberi haj Ol mm. vastagságúnak vétetik, úgy a hajszál Vaoo részét kell mérni az Anéroidon, hogy egy méternyi magasság-különbségét meghatározhassunk. Végül az Anéroidok mozdonyának aa és bb felső- vagy alaplapjaiba a központi körök rendje szerint emelkedések és mélyedések nyomatnak be azon czólból, hogy a mozgások, melyeket ezen felületek a légnyomás változásainál fogva tesznek, lehetőleg egyenletesek és a légnyomási változatokkal arányosak legyenek, a mi a simán kiíeszitett szelenezcnél el nein érhető. Az elmondottak alapján látható, hogy az Anéroidok, a Bourdon-félének kivételével, általában két főosztályba sorozhatok. Ezek egyikét a bennük alkalmazott rugany alapján az u. n. rugany-anóroidok, másikát pedig az emeltyüs anéroidok képezik. A jelen alkalommal csak az elsők leírására szorítkozunk. 3. A Bourdon-féle „barométre anéroide.” Ennek alkatrészei; l)a gyürüalakulag meghajtott cad eső (2 idom). Ez k. b. 34 mm. széles és 2 mm. vastag olyan szalagból készíttetik, melyet két egymáshoz párhuzamos és a széleken légmentesen összeforrasztott vékonysárga- rézlémez alkot. A csőnek keresztmetszete kerülék alakú, végei légmentesen zártak s belőle a lég eltávolittatik. 2) Az elől üveglemezzel zárt és hátfalán br hoszpárkányt hordozó AB sárgaréztok, melybe a légüres cső oly módon helyeztetik he, hogy felezőpontjánál fogva a hoszpárkátiy b pontjához erősittetik, míg c és d végei a tokban szabadon mozoghatnak. 3) A hi kétkarú emeltyű, mely az ef fogaskerékkel szilárd összeköttetésben áll, s a légüres cső szabad végeit az te és hd szalagok segélyével érinti. 4) A g mutató, melyet az ef fogaskerék az l fogaskerék segélyével mozgat a végénél alkalmazott és milliméterekre osztott köralaku léptek fölött. 5) Az előbbi mutató fölött gomb segélyével tetszés szerint mozgatható k mutató. 6) A g mutató ál
