Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1871
8 sis mcntíbus pax aut amícítía esse?“ A meggyőző érvelésnek hatalmas ereje hatja át e szavakban a lelket. A tanár itt nem lebben könnyeden keresztül, hanem miután minden szót megmagyarázott, anyanyelvre lefordittatott és elemeztetett: az ifjút magasabb eszmék légkörébe emeli. Pillantást vet a korra, melyből az iró tárgyát mentette. Itészetileg fejti ki azon kor polgári társadalmának viszonyait. Jelesen pedig a fölhozott idézetnél alkalmat vesz magának arra, hogy az alsóbb néposztálynak a főbbekkel folytatott küzdelmeit rajzolja, a jogsértésekből a jogtiszteletet hallgatói szivébe vésse, a kötelesség elmulasztásának hátrányaiból a kötelesség teljesítésének előnyeire következtessen, a magánérdeknek a haza szent érdeke ellen tulemelt hibáját ostorozza s igy az irő eszmemenetét, gondolkodását és indulatát tiszta világosságba helyezze, az igazság iránt lelkesedést, a jogtalanság iránt ellenszenvet keltsen. Egy más példa. Marius eonsullá választatik s a had vezetésével meg- bizat k, de ezt a nemesség nehéz szívvel viseli. Rágalmazzák, jó hírnevét kisebbítik. 0 kijelölt pályáján halad. A romai polgárokhoz beszédet tart, melyben főemlítve a nemesség cl- bizakodását s őket csipc'ísen vagdalva igy szól: „Majores eorum omnia, quae líeebat, illis re- liquere, divitias, imagines, memóriám sui praeelaram: virtutem non reliquere, neque pote- rant; ea sola neque datur dono, neque accipitur.“ E szavakban nagyszerű eszmék rejlenek. Az erényt nem lehet örökölni. Az ősök lehettek kitűnők, de ebből nem következik, hogy maradékaik is olyanok legyenek, tehát semmi okuk sincs az ősi erények miatti dicsekvésre. Az erényt mindenki maga szerzi meg magának. Mintha mondotta volna: Nekem nincsenek kitűnő őseim, de van erényem s mit ők csak őseikről emlegethetnek, én azt most birom. Az ifjú keble ily fejtegetésre önkényt föllángol s ha van talán közte s társai közt rang- vagy állapot-különbség, az erény személyes birtoklásában magát az alsóbb fokról fölemeltetve látja s növekszik lelkében a vágy arra nézve, hogy újabb és újabb erényekre s tökélyesedésre tegyen szert. „Plura dicerem, Quirites — mondja végül Marius — si timidis virtutem verba adderent, nam strenuis abunde satis dictum puto.“ Többet is mondanék, Quirisek, ha a félénkek bátorságát a szavak nagyobbitanák, mert azt vélem, hogy a bátraknak bőven elég van mondva. Oly szónoki fogás ez, mely a hallgatók bizalmának megnyerésére irányul, de mely czélját rögtön el is éri. A gondolat maga nagyon egyszerű, de épen ezen egyszerűség ragadja meg az ifjú elméjét s ha a tanár magát s hallgatóit azon körülményekbe, melyek közt ezek mondattak, képzeletben visszaviszi, nemcsak a benső meggyőződésés igazságérzet erejét fejleszti, hanem utat mutat arra, hogyan lehet velős gondolatokat megragadó modorban kifejezni. Még csak egy szót. Miután a tanár ily módon kezelgette a remekírót, végül 7. Hozzá foghat az emléztetésliez. Itt is nagy czélt lehet elérni. A jelesebb részletek emléztetésénél két főbb momentum lebegjen szemünk előtt. Első, hogy az ifjú a nyelvhez szükséges szóböséget megszerezze. Második, hogy eszméinek látkörét szólesbítse, ítélő tehetségét fejleszsze. Első el van érve, ha az emlózett részek minden szavának értelmét az ifjú megtanulta, tehát ha nemcsak szajkó módjára dadogja a latin szavakat, hanem azokat érti is. A második, ha főfigyelem arra fordittatik, hogy az ifjú azt, mit latinul elmondott, magyarul is, és pedig könyv nélkül, olykor saját szavaival jól előadni tudja. Azért részemről nem elégszem meg soha azzal, hogy az ifjú latin szavalatát elmondja könyv nélkül s azután könyvből forditson, hanem követelem, hogy a latinul elmondott részletet magyarul is könyv nélkül mondja. Mi egyébiránt nemcsak a latin, hanem a magyar nyelvben is hatalmas hatást gyakorol a gyermek eszének és Önálló gondolkodásának fejlesztésére. Azt mondhatja valaki, hogy az itt elmondottakat ő nagyon jól tudja. En ennek igen örülök, smég inkább fogok örülni, ha fejtegetésem csak a jövőre nézve bir horderővel, s ha minél többen vannak, kik azt magokra nézve fölöslegesnek tartják, mert ez esetben jól esnék lelkemnek azon gondolat, quod oleum et operám perdiderim. Bíró Béla.
