Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1857

2© nem magok a kanonokok személyükben, hanem dézmásaik állal szedték fel, kik e tekintetben könnyen visszaélhetlek hatalmukkal; de igenis tiltakoznunk kell a dolognak ama felfogása ellen, mely az 1857-ki Wiener Zeitung 24 számú mellékletében olvasható. Ugyanis Libloy-i Schüler Fridrik „Beiträge zur Kirchengeschichte von Siebenbürgen“ czimü értekezésében a szászok említettük támadásáról szólván, e vandalismus okát abban találja, hogy a püspök és a kanonokok vízaknai gróf Alardot, Gaan atyját megölelték. „Bischof und Domherren sollen den Grafen Alardus von Salzburg haben ermorden lassen,“ ezek szavai a tudós tanárnak, de szavait egy betűvel sem bizonyítja. Egytek intélyü-e vájjon e sollen a fönemlített egyezést tartalmazó okmánynyal, melyből mint okozatból az okra következtethetni? Ha egy birtok felett valakivel egyezkedem, nem joggal mondhatom-é, hogy az addig köztünk létezett pernek e birtok vala oka? A tudós tanár nagyon becses értekezésében — mert hogy Totfalut Szent-Mihálykö helyett, Sz. Királykőnek mondja, valamint más kisebbszerü vétségei a munka becsét le nem rontják— több helyütt kivált a reformatiot illetőleg a pártatlanság vértét kissé szűknek érezte; mert ha oly iszonyú szörnyek voltak egyháznagyaink, miként mondhatja alább: „Von guten Folgen war die Uebertragung vieler Rechtsgeschäfte an das Notariats- und Archiv-Institut des Weissenburger Domcapitels“? És ezt a 14-ik század elejére, tehát e szász nyugtalanság idejére teszi!

A fönemlített békeség azonban nem tartott sokáig; mert 1308-ban a szász-sebesi vidék szászai, ekkor saját lelkészeik vezérlete alatt, az egyházat újból megrohanták, és a papokat megtámadták, anélkül azonban, hogy valakit megöltek volna. E szomorú csapások után mi veszély sem érte a templomot azon zavarokig, melyek a mohácsi veszedelem következtében hazánk nyugodalmát szinte kétszáz évig zavarák. Sőt nem egy nemes lelkű híve vallásunknak találkozék, ki annak díszesítését eszközló. így Hunyady János az 1442-ben Szent-Imrénél megvert törökök zsákmányának részét e templom csinosítására fordító. Hasonlólag említendők Várdai FerenCz és Gerób László püspökök, úgy Lazo János, e) kik az éjszak; kaput fölépílék, vagy legalább helyreállítók. (Szeredai Coll. Mon. Templi.)

1556 után, különösen II. Zápolya János alatt a templom az unitáriusok, később a reformátusok kezébe került, kik 1597-ig bírák, a midőn Náprágyi Demeter Báthori Zsigmond által erdélyi püspöknek kineveztetvén, azt tölök visszafoglalá. Azonban a püspökség 1601-ben újból eltöröltetvén, a templom Náprágyi Demeter kiűzetése után újból a reformátusok birtokába jutott. Ugyanazon évben az eddigieknél borzasztóbb pusztítás érte a templomot Mihály vajda seregének azon vad csoportja által, mely a keresztesmezöi táborból Knyed és Fejérvár feldulására Rácz György vezérlete alatt elindula. „Ezek“ Így Írja le e vandal tettet Bethlen Farkas története V. köt. 33 lapján — „Gyula fejérvárra érkezvén, a lakosokat azon kevesek kivételével, kik a fenyegető veszély elöl elszaladtak, leöldösték, a várost és a kastélyt iszonyatos módon elpusztították, a czimereket s más díszítményeket, mikkel a fejedelmek lakai valónak fölékesítve, leszakasztották, a székesegyház kapuit feltörvén a levéltárban találtató irományokat, az országnak e minden aranynál drágább kincseit, széthányták, kardjaikkal elvagdalták, nem csak egyesek, hanem a fejedelmek és királyok sírjait is felnyitották és azokat, melyek még porrá nem lettek volt, kihurczolták, kirabolták és a földön szélnek bocsátották.“ Ez alkalommal ragadá el egy hajdú Hunyadi Jánosnak vele eltemetett kovmánypálezáját, kit későbbre Orsi Péter esztergomi kapitány, amattól a kormánypálczával megkináltatván, e szavakkal: „Mivel e nagy férfiúnak sírját fölverni és dicső szellemét háborgatni merészelted, nem vagy méltó, hogy tovább lélekzelj; vedd méltó jutalmadat“ a Dunába vetett korrnánypálcza után vízbe dobatott. (Bethlen hist. Y. köt.)

Mit e szörnyek, kik lovaikot a templomba kötvén, azt istállóvá fertöztették, megkíméltek, azt 16.03-ban a tüz; emészté föl. Ugyanis midőn 1603-ban Bethlen Gábor és Székely Mózes Bástának e várba szorult katonáit ostromolnák, a fejedelmi lakban történetesen támadt tüzvéz a templomot mindkét tornyával együtt, valamint a város nagyobb részét elhamvasztá. A nagy kapu balján állott torony, mely puskaporral teli volt, szóthányatván, a templom oldalát is tetemesen megsértő. A templom e szerencsétlenségek által okozott siralmas állapotának rajzolására elegendő a levéltár örjeinek, vagy — mint