Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1857

- IO

3. Thwroz Ií. könyve. 29. fejezetében azt mondja: „Stephanus Universum vero regnum ejus (Gyuláé) latissimum et opulentissimum, monarchiáé Hungáriáé adjunxit;“

4. Szent István életirója Hartvik ezeket írja róla: „Posthaec provincias in decem partitus episcopatus Strigonienscm Ecclesiam Metropolim et Magistram; per consensum et subscriptionem Ro- manae sedis Apostolicae ceterarum Ecclesiarum fieri constituit“;

5. XIII. Kelemen pápa azon 1764-ben kiadott bullájában, melyben a Fejérvári prépostnak a püspöki süveg viselését megengedi, az erdélyi egyházról úgy emlékezik, mint a mely „in undecimi seculi exordio a Divo Stephano Hungáriáé rege cognominato Apostolo sub denominatione Albae-Juliae suam recognoscit originem,“ és a káptalanról azt mondja: „in hujus autem splendoris claritate spatio quingentorum quinquaginta et ultra annorum permansit“, mi a káptalannak 1556-ban történt eltörlését fölvéve, éppen a Szent-István korától ez évig lefolyt idővel talál.

6. Honi legtekintélyesb iióink összhangzó tanúbizonysága e történeti tényt minden kétségen kívül helyzi; igy Benkö Milkoviája II. része 311 lapján, Engel magyarországi történetének 1 része 113. 125. 1., Seivert (Quartalschrift I. Jahrg.) gróf Kemény József Nolitia Capituli Alb. czimü könyve 20 lapján Jernei János magyar Történ. Tár 1856-i II. köt. 52 lapján, Fessler, Mailath, Fejér és at. oly megegyező hangon állítják e püspökségnek Szent-István általi alapítását, hogy azt Schüller Károly éppen ez általános összhangzás miatt el nem tagadhatónak mondja Erdélyről irt történeti tanulmányaiban. És valóban, miután e kitételeknek: az országot meghódítani (2. 3.) azt a kereszténységre téríteni (1) tiz püspökséget alapítani (4) csak úgy lehet értelme, ha az erdélyi püspökség alapítását is Szent-Ist- vánnak tulajdonítjuk: ez apostoli királynak szent szándékát, honi íróink e tekintetbeni összhangzását kellene megrontanunk, ha az ellenkezőt vitatni akarnék.

És még is vannak, kik amaz történeti igazságát tagadják. így némelyek („Archiv des Vereines für siebenbürgische Landeskunde“ 1857-ki folyama) azon okból, mintha 1) Erdély szent István korában nem volt volna Magyarország alkotó része, a miért is II. Gyulának szent István által történt legyözetése csak egy, a szomszéd ország nyughatatlanságát lecsillapítani törekvő expedilionak volna tekintendő; 2) a gyulafejérvári templom — stylje után Ítélve — nem épülhetett volna szent István alatt: Anonymus hallgatásával kezdik a többi irók tekintélyét ostromolni.

Mi Anonymus hallgatását illeti, az nemleges tárnok ugyan, és azért itten tényleges okok ellenében könnyen mellőzhető volna; de miután az idéztük folyóiratban ez iró tekintélyének megalapítására mindent felhoznak, mit az ítészét és dialectica csak nyújthat, vele hosszasabban foglalkodni annál is inkább szándokunk, minthogy e tekintélyére magunk is hivatkoztunk ott, hol arról van szó, hogy szent István Erdélyt meghóditotta. Ki e szerző munkáját figyelemmel olvasta, tudni fogja, hogy a vezérek történetén kívül a királyokét is szándéka volt megírni. E szándékában vagy említette roppant teendői gátolták meg, vagy ha meg is irta, történetének e része — mint Bell Mátyás véli — elveszett (Scriptor. Rer. Hung. ed. Schwandtner.) Állilhatni-e tehát csupán azért, mivel Anonymus erről hallgat, hogy nem Szent-István alapította az erdélyi püspökséget?

Amaz erősség, hogy szent István már csak azért sem alapíthatta az erdélyi püspökséget, mivel Erdély a szent király idejében nem volt Magyarország alkotó része, tévedésen alapuló következtetés. Senki előtt sem ismeretlen ugyanis, hogy II. Gyula szent Istvánnak nagybátyja volt. Már tekinthette — e szent István Erdélyt idegen, csupán szomszéd országnak, melynek lecsendesitésére, tehát saját országának biztosítására is, elég volt annak uralkodóját elvinni? Szent István a kereszténység ügyeiben indult a lázzadó atyafi leküzdésére, elérte volna-e czélját, ha Gyulát fogságba vive, ennek seregét, magát az országot magára hagyta volna? Azok után, miket e bölcs fejedelem országának újjáalakítására tett, föltehetni-e róla, hogy munkáját befejezettnek tekintse, míg nemzete tekintélyes része pogánynak marad? Ha nem,e résznek keresztényiesitése gondolható-e püspökség nélkül? A hildesheimi krónika tehát, valamint Anonymus és Turócz, midőn azt állítják, hogy szent István Erdélyt meghódította és a kereszténységre tó-