Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1857
-9II. NEVEZETESSÉGEI. a) Püspökség. Károlylejérvár legrégibb díszeinek egyikét elvitázhallanul annak köszöni, hogy Erdély önálló vezéreinek, a magyar királyoktól függő 'vajdáinak, majd uralkodó fejedelmeinek székhelye volt és a magyar nemzetnek kereszténységre térése óta Erdély püspökeinek lakhelye. Ha lliia atya: „De ortu et progressu variarum in Dacia Gentium ac religionum“ czimü mun ‘kajában olvasható azon 'állítása, hogy a keresztény vallást mar szent Pál hirdette Daciában, nem is hiteles; minthogy ez a rómaiakhoz irt levelének XV fejezetében arról, hogy Macedóniából, hová háromszor utazott, Dáciába is átjött volna, mélyen hallgat: mindazáltal nem tagadható, hogy a kereszténység Világossága a dákok között is jókor kezde terjedni. Ugyanis tény, hogy a 216-ban elhalt Tertüllián a zsidók ellen irt könyvében azon népek között, melyek keblében a már megjelent Messias uralkodik, a dákokat is említi, kik még akkor, minthogy Aurélian 274-ben voná ki a római gyarmatokat, a római birodalomhoz tartoztak. Tény, hogy a 325-ben TVicaeaban tartott, általános zsinaton megjelent püspökök Ttözött Theophil is emtíttetik, ki az akkor Dáciát birő gólok püspöke volt; de inár a római sereg soraiban is azon időben, mikor a rómaiak Dáciát elfoglalták és azután is, nem csekély vala a kereszténységre térteknek száma. Tény, hogy magok a hunok is nem csekély számmal vallák a keresztény hitet. ~fde járul hogy IX. Bonifácz pápa 1500-ban kelt bullája (in diéta Transsilvaniensi, olim Argensi Dioe- cesi — e bullának szavai) és Benkö „Milkovia“ czimü munkája tanúsága szerint, Erdély sokkal szent István előtt, az árgiai és milkoviai püspökséghez tartozott. E püspökségnek alapítása, ha amazok véleményét, kik szent Miklóst és szent Nicetást tartják a dákok első apostolainak, azért, mivel e szent emberek inkább Aurelianus Daciájában hirdették a keresztény hitet, kevésbbé hitelesnek tartanók is, valószínűleg már a negyedik században keresendő. Azon körülmény, hogy Lörincz milkoviai püspök a kézdi, orbai és sepsi espereslekhez 1096-ban intézeit zsinati iratában azt mondja, miszerint Mihály közvetlen eldöde a püspökséget, mely ki nem jelelhető, régi időben érettök és őseikért alapíttatott, helyre állította, nyilván mutatja régiségét. E püspökség léte magyarázza azon körülményt is, hogy Hie- rótheus, a dákok —így neveztetnek a római okmányokban olykor a hunok és más népek is, mint a régi Daciának lakosai — apostola, püspökséget nem alapított. (Benkö Milk.) Hierótheust I. Gyula, Erdély harmadik fejedelme hozá magával Constanczinápolból, hová 348-ban a keresztség fölvétele végett utazott vala. De e férfiörökös nélkül elhalt fejedelem után — Sarolta, szént István anyja, leányja volt — Zsomborra és ennek fiára, az ifjabb Gyulára, szállá a kormány, ki a kereszténységnek ellensége volt. Ennek 1003-ban történt legyözetése után alapítá szent Tstván az erdélyi püspökséget. Hogy Erdély püspöksége ama tiz, szent István által alapított püspökség közé sorozandó, a következőkből világos: 1. a liildesheimi krónika az 1003-ik éri események között ezeket hozza föl: „Rex Vngariae super ávtinculum suum regem Julüm cum exercitu vehit, quem cum apprehendisset cum vxore et filiis duobus Rcgnum'éjus ad Christianitatem compulit;'2. Béla király névtelen jegyzője a XXVII. fejezőiben így szól: „S. Rex Stephanus, "Subjuga- vit sibi terram Ultrasilvanam et ipsum Geulam vinctum in Hungáriáin duxit, et per omnes dies vitae 'ktfae carceratum tenuit, eo, quod in fide esset vanus, et noluit esse christianus, et múlta contraria fa- ' ciebat S. Regi Stephano, quamvis fuisset ex cognatione matris suae;“ 2
