Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1857

— 8 E két szél annyira hatalmában tartja a lég folyam irányát, hogy más irányú szeleknek ritkán és csak rövid időig engednek helyet; mit kétségen kivül a Maros völgyének, melyben a város fekszik, délnyu- goti iránya s magas hegyekkeli környezete okoz.

A légmérö középállása négyévi — 1843—1846 — vizsgálatok nyomán (reaumuri 0 fokra szállítva) ~ 27. 319" párizsi, vagyis 28/// \\"lt bécsi mértékben. A hévmérö legalantabbi állása — 20. 2° 1845-ki február hó 20-án, legmagasb pedig 29. 6“ 1844-ki julius hó 3-án volt; középállása 8. 43°

A delejtű elhajlása (1848-ban) 9° 45, nyűgöt felé.

A leghosszabb nap 15 órát és 44 perczet, a legrövidebb 8 órát és 30 perczet lesz, tekintetbe véve a refractiót is, mely 14 perczet tesz.

Az időjárás állandó nyomattal nem bir. Általában: május, junius, julius és augustus havaiban a tiszta, derült napok száma felülmúlja az esős, homályos és borongós napokat, és úgy áll, mint 62 : 38. A tél rendszerint dec. közepén köszönt be és tart — változó keménységgel — február harmadik hétéig. Némely években már januar végén tavaszi napok vannak, és ama tünemény, hogy a hideg keménysége oly hosszasan és állandóan tartson mint az idén, Fejérvár emléklapjaiban ritkaság. Az ősz ködös, zavaros napokat hoz; de gyakran kellemetesb a tavasznál. Ez elején homályos, később tiszta napokat hoz, de nem ritkán a télből közvetlenül nyárba helyez, minthogy olykor az esős és dérrel látogató április után májusban tikkasztó meleget kell szenvednünk. Nyárban a nagy hőséget csendes szellők enyhítik, ezek azonban reggel és estve gyakran igen hüvesek. Fejérvárnak éghajlata tehát mérsékelt, honunk délibb részén fekszik; innen határán buján terem a növényzet, holdjait gazdag kalászok borítják el, kertjeiben a legnemesb gyümölcsök diszlenek, és hegyeiben édes szöllöfürlek érnek, mel- lyekböl kitűnő boraink s köztök a hires r o z s a m á 1 i forrnak.

Vannak tavaink, vagy jobban mondva mocsáraink is, melyeknek kipárolgása, főleg pedig a

Maros vize szünet nélküli hullámzása, a hévmérsékletet mindig változásban tartják és a nappali és éjjeli

hévmérséklet közti szembetűnő különbséget okozzák. Innen magyarázható a városunkban szinte honoson —endcmice — uralkodó hurutok, csúzok és váltó lázak nagy száma. Vannak gyakran záporaink és olykor fellegszakadásaink is, sőt a jégeső és forgó szél is meglátogat. A jégesőt legtöbb esetben Arad- és Biharvármegyékből kapjuk, mely főleg szöllöhegyeinkre érzékeny csapást szokott hozni. A forgószelet száraz időben látjuk, leggyakrabban a város piaczán. Különös tünemény még az is, hogy olykor egész nyáron át az Ompoly völgyén lejövő eső Borbándon átvonulva a Marosra siet s azon leszalad,

anélkül, hogy városunk és határa csak egy cseppet is nyerne belőle. .

Az időjárásra nézt ezek forognak a nép száján :

1. Ha a Mámó hegyét kőd burkolja, vagy — amint a nép magát sajátszerüleg kifejezi — ha a Mámó pipázik, esőt kapunk, mely addig tart, mig az öreg Mámó megunja pipázni;

2. Ha keletről nyugotra és nyugotról keletre húzódván a felhők összetalálkoznak, tartós országos — esőt kapunk;

3. ha nyugotról keletre vonulnak a felhők, az idő jóra fordul. (D. Ötvös Ágoston 1855-ki Hetilap 14 sz.)