A Győri Püspökség Körlevelei, 1965

Tartalomjegyzék

42 rehajtására kiadott Instructio is megálla pitja, hogy a szent liturgiának a megújítása akkor jár a hivek számára a legtöbb gyümölccsel, ha lépésekben és fokozatokban halad előre és a lelkipásztorok kellő oktatással készitik föl rá a hiveket." /instr. 4./ Hiszen a liturgia élet s az élet megsinylené a nagy töréseket. Türelemmel várjuk ki tehát a bekövetkező in­tézkedéseket és energiáinkat abba fektessük bele, hogy hívein­ket /s előtte magunkat/ minél alaposabban fölkészítsük az ép­pen ' aktuális feladatok jó végrehajtására. Jelentős mértékben várható a népnyelv használatának kiterjesztése. Előbb vagy utóbb eljutunk oaaig, hogy a szentsé­gek kiszolgáltatásában és a szentmiseáldozatban a nép nyelvén történik mindaz, ami a hivekhez szól, vagy amit a hiveknek kell mondaniok. A dolog természetéből következik, hogy ez sem törté­nik egyik napról a másikra. Evek munkájába kerül, amig Rómában az illetékesek összeállítják a mintául szolgáló uj imádságos ré­szeket és az uj perikoparendszert. Újabb időt igényel azután a magyar szövegek és dallamok elkészítése és kiadása. A haladás ütemének megállapitása és egyáltalán a rendelkezés joga és köte­lessége a püspököké. Önkényesen senkinek sem szabad áthágni azo­kat a határokat, amelyeket ők megszabnak /Sonst. 22./ A szertartásokban várható még a továbbiakban, hogy meg­találja ritusbeli kifejeződését egyrészt az a tény, hogy a hivek adományaikat és azokon keresztül magukat ajánlják fel az Isten­nek, másrészt az, hogy az egy áldozatban részesülők nem elszi­getelt egyedekként állnak egymás mellett, hanem szeretetközös- seg fűzi őket egybe. Más szóval várható, hogy a mai ember lel­kületűnek megfelelő formát kap az, amit a regiek fölajánlási körmenete és békecsók váltása fejezett ki. A Liturgia Ycrbi helye A szentmiseáldozat liturgiájában a legfeltűnőbb a Liturgia Verbi /a szentmisének a fölajánlásig terjedő része/ és a Liturgia Eucharistiae /a szentmise a fölajánlástól/ helyének elkülönítése. Az oltár"az eucharisztikus áldozatnak a sajátos helye, mig az igeistentisztelet végzéséhez a hivekkel együtt bemutatott szentmisében már az uj Ordo Missae és Ritus Servan­dus is lehetőleg ülőhely /sedes/ felállítását kivónja, amennyi- henazt a helyi körülmények megengedik. /RS. 2?./ Ennek a pap ás a ministránsok számára szolgáló sedes- nek lehetőleg állandó jellegűnek kell lennie, hiszen praktikus értéke mellett -a fentiek szerint- szimbolikus jelentése is van: az igazság székét jelképezi. Elhelyezésénél vegyük figye­lembe a templom belső berendezését. A szekek olyan helyen áll­janak, ahonnan a hivek jól láthatják a delebránst. Tehát ne az oldalfalakkal párhuzamosan, hanem lehetőleg szemben a hivekkel, vagy legalább is részutosan. Tűnjék ki, hogy az ott ülő pap a hivő közösség -vezetője. Ezért szabad a székeket az oltár lép­csőjénél alacsonyabb dobogóra állitani, de ne legyen az egész­nek trónus jellege, ne legyen fölötte bnldachin. Az olvasmányok és a homili? részére lehet a hivek közelében ambót fölállítani. Az elhelyezésnél alapul vehetjük ezeket a vázlatokat:

Next

/
Thumbnails
Contents