A Győri Püspökség Körlevelei, 1965
Tartalomjegyzék
Tudatosítanom kell, hogy teremtmény vagyok, aki mindenben és mindenkor Istentől függök. Ezért előtte meg kell hódolnom minden adottságommal és képességemmel. Minél tisztábban áll előttem függő voltom felismerése, annál jobban erősödik bennem annak tudata is, hogy -ha tőle függök, akkor- hozzá is tartozom, semmi sem választhat el tőle. ' A másik igazságnak tudatosítása, annak ti. hogy a kereszt- ség révén Krisztusé vagyok, Krisztushoz tartozom, megérteti velem annak kötelességét, hogy az áldoza t-Krisztussal együtt magamnak is áldozattá kell lennem /Med. lei 96 skk./ és ezt egyre teljesebben vállalni is tudom. Aa áldozattá levés viszont lehetetlen egyedül, kiszakadva embertársaimnak, hivő testvéreimnek közösségéből, mert ezekkel együtt Krisztus Testébe tartozom. Az egymásba kapcsolódó gondolat-lánc erejével a szentmisén való tudatos részvétel nemcsak Istenhez való vonatkozásainkat tartja ébren, hanem elválaszt- natatlanul fűzi az embert az emberhez egészen az áldozattá válás megvalósulásáig. A tudatosságot kiegészíti még egy gondolati arra vagyunk hivatva, hogy belenőjünk a mennyei örök liturgiába, hol nem szűnik az őre te g1 ria, nem ér véget a Te Deum! /K.8./ Ez a liturgia csúcspont j; ,/duiátpn/,amely felé tör az egyház cselekménye K.10./, általa lesz Isten minden mindenekben. Mit jelent a cselekvő részvétel ? Mindannak valóraváltását, amit a teljesség és a tudatosság kiván. A szentmisén való aktiv részvételnek különféle módjai lehetségesek a hivek kora, adottsága, életviszonya, vallásos fejlődésének színvonala szerint. /K.19. - lásd a körlevél idevágó intézkedéseit./ A helyi adottságok és lehetőségek mérlegelése után a lelkipásztoroknak kell megtalálniok a helyes megoldást,kiválasztani a lehetőségek közül a legalkalmasabba/ka/t. Vezérfonalnak tekintsék mindig a Konstit^ció két követel- , ményét: "Amikor a szeit.n cások a maguk sajátos természete szerint megkívánják a közös végzést es a hívőknek nagyszámú közös részvételét, akkor... a közös végzést mindig elébe kell tenni azok külön, mintegy magán végzésének." /K.27./ "A liturgikus cselekményekben mindenki -mind a liturgiát végző pap, mind pedig a benne résztvevő hívők- a maguk feladatának gyakorlásában csak azt tegyék, ami a dolog természetéből és a liturgikus szabályokból rájuk vonatkozik, de azt tegyék is meg mindig." /K.28./ Az első alapján meg kell értetnünk a hívekkel, hogy se e- gyéni ájtatossági gyakorlatoknál előbbre valók a közösségiek,tehát a szentmisét ne azok elvégzésére /rózsafüzer, áldozási hálaadás, stb. használják. A második pedig gyakorlatilag azt kívánja, hogy a hivek azokat az imákat végezzem, azokat a szövegeket mondják,amelyeket nekik szán a liturgia, tehát a papnak felelő aklamációkat, a Miatyánkot s m-md V. meg lesz a magyar szöveg, az Ordinariumot s a Propriumot, de ne mondják pl. a pap felajánló imáit vagy a pap áldozás előtti imádságait. A lektor, természetesen ha van, mondhatja a szentleckét, ae n. az evangéliumot. Nem szabad elíi iv. 'terünk, hogy a minisztránsok, a lektorok, templomi énekesek /K.2^./ m .m^a a hivő nép is liturgikus személyek, hisz nekik is jogún és kötelességük a liturgiában részt venni. /Tó. a szentmise imáiban: Orr te iruéres. vestrum sacrificium; Unde et memores... plebs tua sancta.../ Amikor híveinket a szent szertartásokban való részvételre oktatjuk, szövegeket vagy mozgásokat tanítunk velük, ne feledkezzünk meg arról, hogy a külső megnyilvánulásnak a belsőt kell fednie. Ne'legyen merő formalizmus az egyszerű felállás vagy
