A Győri Püspökség Körlevelei, 1965
Tartalomjegyzék
- 54 XI/b A II. Vatikáni Zsinat szinte négy évre nyúló fáradságos munka után 1965. dec. 8-án, Szeplőtelen Fogantatás ünnepén, káprázatos külső ünnepségek keretében az egész világ szeumc láttára belépett a történelembe. 1. Ha keressük, mi az egyetemes zsinat lelke, ak- kor rájövünk arra, hogy a hosszú, szívós munka keretében észlelt viták és krízisek ellenére is, az egyetemes zsinat a Szentlélek közvetlen munkája. Pünkösdi szél ez, amely kitárja Isten házának ajtaját és friss levegőt áraszt az Isten népére. Tűz az,mely elégeti, elperzseli, hamuvá hamvasztja mindazt, amin’ a történelem már átlépett, ami elavult, száraz galy és falevél az Egyház terebélyes fáján. A Szentlélek megújító, lelkesítő munkája csucsododik ki benne. Boldogemlékü János pápa az aggiornamento jelszavát tűzte az egyetemes zsinat zászlajára. A belső, a természetfeletti,az egyházi megújulást. E nagy pápa, a zsinat atyja, aki ezt a nagy müvet elindította, mindjárt a kezdet után az örökkévalóságba költözött. Koporsóját szinte az egész világ megihletődöttséggel és fájdalommal vette körül. Utódja, dicsőségesen uralkodó Szentatyánk VI. Pál pápa, elődjének meghalt kezéből kivette a zsinat zászlaját és tovább vitte a nagy müvet a dicsőséges befejezésig. E zsinaton a megújulás a nyelvben, módszerekben ás az Egyház struktúrájában egyaránt megindult. Az Egyház befelé nézett; felmérte, átelmélkedte belső lényét és titkait.Amikor pe- dig az Egyház kifelé tekintett, akkor a szeretet-dialógus kapuit tárta fel a keresztény világ felé, a nem-keresztény világ felé és minden jóakaratu ember milliói felé. Az egyetemes zsinat azt vallotta, amit az Egyház alapitója, Krisztus Urunk: nem azért jött, hogy Ítéljen, nem azért jött, hogy pálcát törjön, hogy elmarasztal jón és eltaszitson magától, hanem azért jött, hogy az ingadozó nádat megerősítse, a pislákoló mécsest felfokozza ás az embereket felemelje. 2. Ha a négy ülésszak munkáját vizsgálat tárgyává tesszök, akkor megállapíthatjuk, hogy a II. Vatikáni Zsinat nemcsak a jelenlevő zsinati atyák számánál, hanem az ott tárgyalt témák horderejénél fogva is kiemelkedő helyet foglal el a zsinatok történetében. E zsinat 16 dokumentumot adott ki, mégpedig 4 konsti ciót, 9 dekrétumot és 3 deklarációt. A négy konstitució közül az első az Egyházról, a második Isten szaváról az emberekhez /de Divina Eevelatione/, a harmadik a szent liturgiáról, a negyedik pedig az Egyháznak a modern világban való helyzetéről szól /de Ecclesia in mundo hujus temporis/. - A 9 dekrétum a következő: l.A püspökök pasztorális feladatai, 2. a papság működése és élete, 3. a papnevelés, 4. szerzetesi élet, 5. a laikus apostolkodás, 6. az Egyház missziós tevékenysége, 7. a katolikus keleti egyházak, 8. az ökumenizmus, 9. a hírközlési eszközök. - A három deklaráció: 1. a keresztény nevelésről, 2. az Egyháznak a nem-keresztény felekezetekhez való viszonyáról, 3. a vallási szabadságról tárgyal. A zsinat gyümölcsei között kell felemlíteni a postconciliaris, vagyis a zsinat után is működő fontos szerveket, amelyeket maga a zsinat, ill. a pápa létesített a zsinat tartama alatt. Ezek a következők: 1. az Egyházi Törvénykönyv revíziójára kiküldött bizottság, 2. a keresztények egységének titkársága, 3. a nem-keresztények titkársága, 4. a nem-hivők titkársága, 5. a liturgikus konstitució és 6. a tömegtájékoztató eszközökről kiadott dekrétum végrehajtására létesített tanács. Végül a zsinatnak szinte legnagyobb gyümölcse az az uj szellem, az Egyház életében, amelynek mindenütt meg kell nyilvánulnia! 3876/1965. sz. - A II. VATIKÁNI ZSINAT GYÜMÖLCSEI
