A Győri Püspökség Körlevelei, 1963

Tartalomjegyzék

1597/1965. ez. r ftt m VI. körlevél i . Tisztelendő Oltártestvérek! Krisztusban Kedves Hiveim! Talán sohasem tekintett annyi szem az Örök Város, Kóma felé, mint az elmúlt napokban. Embermilliók szive dobogott együtt Szentságes Atyánk, XXIII. János pápa mindjobban gyengülő szivével, és reménykedve szállt a sok-százéves könyörgés: Tartsd meg, Isten, Szentatyánkat... Az isteni Gondviselés mégis úgy határozott, hogy magához szólitsa öt. Junius 3-án este adta vissza lelkét Teremtőjé­nek. Mélységes fájdalommal, de ugyanakkor élő hit bel fogadtuk a hirt, mert tudjuk, hogy az Egyház sorsát Isten intézi,előttünk sok­szor érthetetlen bölcsességgel. Ez előtt a bölcsesség előtt aláza­tosan meghajtjuk homlokunkat. Élete egy kis olasz falucskából ind'ult el, szegénysorsu, egyszerű szülőktől származott. 1904-ben szentelték pappá. Először a lelkipásztorkodásban dolgozott, majd a háborúban, mint katona - pap gondozta a rábizottakat. Azután teológián tanit, kispapokat ne­vel. Csakhamar felfigyelnek kiváló szellemi képességeire. 1925-ben püspökké szentelik és fontos megbizatásókat kap a Szentszéktől. A legkényesebb helyekre küldik pápai köretkéntBulgáriába, Törökor­szágba, majd a II. világháború után Párisba. 1953-ban biboros és velencei pátriárka lesz. 1958 őszén a bib.orosi kollégium a Szentlé­lek sugallatára XII. Pius örökébe választja. XXIII. János pápa né­ven lép a pápai trónra. Öt évig sem kormányozta az Egyház hajóját, de ez az idő elég volt ahhoz, hogy az Egyház belső életében uj éltető áramláso­kat inditsón meg,- hogy az Egyházat a világ-érdenlődés középpontjá­ba állitsa és mindenki figyelmét felhivja arra, hogy az Egyháznak küldetése van a ma emberéhez, - és hogy személye magasabbra emel­kedjék minden más földi nagyságnál a világ szemében is. Mindezt az­ért tudta elérni, mert jóságos atyja volt minden embernek,mert tö­rekvése a legáltalánosabb emberi érték: az igazság, és Isten nagy adományának, a,békének elérése volt, és mert munkájához az éltető erőt Istenbe vetett rendithetetlen britéből merítette. Atyja tudott lenni mindenkinek. Elhagyta a pápai udvar ma­gasságát és leereszkedett PLóma legegyszerűbb embereihez. Együtt ment velük gyalogosan a bűnbánati körmencten, meglátogatta a börtö­nöket, kórházakat és árvaházakat, elvitte a rászorulókhoz atyai jóságát, vigasztaló szeretetét. Nagy, hivatalos audienciák alkalmá­val félretette a szertartásos előírásokat, meleg emberi szavakkal tudott szólni az előtte megjelentekhez, állam- és kormányfőkhöz, hirneves tudósokhoz, közismert személyiségekhez. Nap mint nap meg­jelent dolgozószobájának ablakában és estharangszó után áldását adta az egybegyűltekre. Ünnepélyes alkalmakkor százezrek fogadták áldását a Szent Péter bazilika homlokzati erkélyéről, ötvenegy nap­pal halála előtt még világgá sugározta atyai hangját a rádió, és kedves egyéniségét mutatta a televizió. Jóságos atyai alakja soká­ig élni. fog szivünkben, magyarok szivében is, hisz a zsinat alkal­mából külön üzenetben szólt hozzánk és a közel múltban magyar

Next

/
Thumbnails
Contents