A Győri Püspökség Körlevelei, 1962

Tartalomjegyzék

A magyar Püspöki Kar szózata a katolikus magyar papsághoz a Collectio Rituum bevezetése alkalmából Tisztelendő Testvérek! A magyar Püspüki Kar 1958. május 13-án tartott konferenciáján elhatározta, hogy a már gondos és alapos előmunkálatok által készülő új Rituálét egységes formába önteti. Az új magyar Rituálé megjelent, mint Collectio Rituum ad instar appendicis ritualis Romani ad ususm dioecesium et paroeciarum linguae Hungaricae a Sancta Sede approbata. Legyen érte hála a Szentlélek Úristennek, akinek kegyelméből végezték el a munkát, s akinek jóságos segít­sége tette lehetővé, hogy az magyar földön, magyar nyomdában a százados katolikus könyvkiadó vállalatnál jelenhessék meg. Hálás köszönetünk szálljon az Apostoli Szentszék felé, aki kegyesen megengedte, hogy magyar nyelvünk az eddiginél nagyobb terjedelemben a szent liturgia nyelve lehessen, és ennek a nyelvnek szolgálata legyen az egyház hivatalos kegyelemközvetítésének eszköze. Anyaszentegyházunkhoz való hűséges szeretettel köszönjük ezt meg. Abban az évben jelenik meg a Collectio Rituum, amely évben Krisztus egyháza összejön a Szent Péter templomban az első pápa sírja felett, hogy a világegyház nagy problémáiról a Szentlélek vezetése mellett tárgyaljon, a hitnek igazságait minél jobban kifejthesse, a keresztény életnek megújhódását megindítsa — „in veritate et virtute Evangelii reformare omnia” — és az egyház életét a mai idők követelményeinek megfelelő irányítással ellássa. A mi magyar Collectio Rituumunk, ha szerényen is, de — bízzunk a Szentlélek Úristen Anyaszentegyházunkat állandóan megvilágosító és él­tető kegyelmében — a katolikus élet megújhodásához határozott lépéssel segít hozzá. Mielőtt a Collectio Rituumnak használatát minden egyházmegyében elrendelnők, üdvösségesnek tartjuk, hogy Tisztelendő Testvéreinknek figyelmét felhívjuk azokra a kötelességekre, amelyek a Collectio Rituum bevezetésével minden pap előtt állnak, akik a Collectio Rituum segítségével bármilyen ténykedést végeznek. Ez a közös főpásztori szózatunk abban a szellemben szól Tisztelendő Testvéreinkhez, amelyben Szent X. Pius pápa a jelszót kimondta: „Instauráre omnia in Christo” (Eph. 1, 10). És mi azt kívánjuk, hogy a Collectio Rituum bevezetésével Krisztus pap­jának megszentelő hivatása és lelkülete újuljon meg, frissüljön fel és így megújhodva lásson azokhoz a kötelességekhez, amelyekkel a Collectio Rituum áldásos, lelkeket, életet, hívek közösségét megszentelő kegyelmi hatását elérhetjük. I. A PAP LITURGIKUS MEGÚJHODÁSA Szent Pál tanítása szerint elevenítsük fel magunkban azokat a kegyelmeket, amelyeket a papszentelés által kaptunk. Álljon újra előttünk élő hitünk fényében és az első szeretetnek melegében krisztusi küldetésünk: „Sacerdotem etenim oportet offerre, benedicere, praeesse, praedicare et baptizare.” És miért? „ut.. . aedificetis domum, id est fami­liam Dei.” És mindez történik Krisztussal való teljes egységünkben, amelyre az áldozópapság szentelése által jutunk el. Az Űr Jézus pedig az Ő küldetését ebben foglalta össze: „hogy életük legyen, és pedig minél gazdagabb életük legyen” (Ján. 10, 10). Ez az élet az Isten életében való részesülés a megszentelő és segítő kegyelem által. Krisztus kölcsön veszi egyházának eszközeit, a papnak az ajkát, a kezét, a lelkét, hogy az Ő isteni életét így árassza ki mindenkire. Mert Ö mindenkit üdvözíteni akar. Ez a búcsúzó Jézus utolsó üzenete és papjaihoz parancsa. (Mt. 28, 28.) Ennek hittel és szeretettel való tudatosításával kell a papnak kezébe venni a Colectio Rituumot és megindulni a lelkek megmentésére. Nagyon jól tudjuk azt, hogy a szentségek ex opere operato fejtik ki kegyelmi hatásukat. De azt is kell tud­nunk és ezt Szent X. Pius pápa a gyakori szentáldozás decretumában hangsúlyozza, hogy a szentségeknek és szentel- ményeknek felvétele annál gazdagabb kegyelmi termést hoz, minél öntudatosabb a hivőnek lelki előkészülete. Nem bo­nyolult előkészületekről és hálaadásról van szó, hanem élő hitről, amelyik tudja, hogy mi történik vele, és meleg sze- retetről, amely készségesen oda adja magát Isten kegyelmének. Ezek az előkészület és hálaadás alapvető lényeges ré­szei, amelyeket gazdagabbá tehetünk az isteni erényeknek felindításával és a hálaadás legnemesebb indulataival és a magunk teljes odaadásával a jó Isten kegyelmének munkálkodására. A pap tehát érezze át azt, amit Szent Pál apostol mond (I. Tim. 2, 5), hogy ő „az Isten és emberek között közvetítő”. Ezt Szent Pál Jézus Krisztusra mondja. De — miként aquinói Szent Tamás bölcsen magyarázza — más közbenjárók is vannak, akiket „secundum quid mediatores’ nevez Isten és emberek között, de mindenkor Krisztusnak alárendelve, Krisztustól függően és Krisztusnak akaratábó (III. qu. 26. a. i). Ezek vagyunk mi, Tisztelendő Testvérek. S amikor majd elindulunk a Collectio Rituummal, legelsc

Next

/
Thumbnails
Contents