A Győri Püspökség Körlevelei, 1958
Tartalomjegyzék
sok a világ minden rés2éről testületileg vonultak fel a Pápa elé, hogy személyében hódoljanak a hit legfőbb képviselője előtt. A Pápa pedig minden ilyen alkalommal beszédet tartott hozzájuk, amelyben nagy tudomány mélységes hittel egyesült. Nagy feltűnést keltett az a beszédje, amelyet a pápai Tudományos Akadémia tagjai előtt tartott a modern természettudományból vett Isten-érvekről 1951. nov. 20-ikán ... De nemcsak tudósok jöttek XII. Piushoz, hanem jöttek nagy számmal a köz- és társadalmi élet más szereplői is: újságírók, sportolók, rádiósok, elektrotechnikusok, betegápolók; és jöttek a kisemberek: munkások, parasztok, családapák, családanyák, ifjak, leányok, gyermekek, - és neki mindegyikükhöz volt atyai szava, irányító oktatása, buzdító intelme. Akik pedig nem tudtak eljönni, azokhoz a rádión át szólott anyanyelvükön. Különösen megható volt az a rádiószózata, amelyet négy év előtt betegágyáról intézett a betegekhez, vagy karácsony ünnepén a börtönök rabjaihoz küldött vigasztaló beszéde. Mint Szent Pál, ő is mindeneknek mindene lett (I. Kor. 9, 22.), mindeneknek gondját magáévá téve. Amellett végezte az egyházkormányzat sok figyelmet igénylő terhes munkáját. Konkordátumokat kötött, követeket és államfőket fogadott, enciklikákat adott ki, szentévet hirdetett, ex cathedra kihirdette az Assumptio dogmáját, sok szentet avatott, irányította a kongregációk tevékenységét, szemináriumokat és tudományos intézeteket létesített, figyelte a pogány missziók tevékenységét, új egyházmegyéket támasztott, és mindezt olyan munkabírással, mint amilyent csak az Isten különös kegyelmével megáldott szenteknél szoktunk tapasztalni. Mi magyarok különös kegyelettel és hálával fogunk mindig XII. Pius pápára gondolni. Mint pápai legátus itt járt közöttünk 1938-ban a nemzetközi eucharisztikus kongresszus alkalmával, és alkalmunk volt tapasztalni irántunk való szeretetét. A velünk való együttérzést különösen kifejezte az 1954. évi júliusi árvízkatasztrófa alkalmával, amikor táviratban sietett kifejezni részvétét és biztosított imáiról. Anyagi támogatását is nem egyszer élveztük. Nem is fogjuk mindezt neki elfelejteni, és amikor nagy népek teszik le kegyeletük koszorúját koporsójára, mi kicsiny nemzet a Szentszék iránt érzett hagyományos hűséggel és XII. Pius iránt érzett hálás szeretettel kérjük a legfőbb pásztort, Krisztus Urunkat, hogy most hozzátért helytartóját, Szent Péter 260-ik utódját, fogadja be az apostolok boldog közösségébe. Ámen. Budapest, 1958. október 17. A Magyar Püspöki Kar Felelős kiadó : Dr, Pataky Kornél Szegedi Nyomda V. 58 39fc5 — F. v.: Vincze György
