A Győri Püspökség Körlevelei, 1952
- 17 v. . 1173/1952. sz. Kedves Híveink! ^Közeledik az idő, amikor a Mindenszentek litániájában felhangzó könyörgésünk beteljesedik: "Hogy a föld termését megadni és megőrizni méltóztassál, kérünk Téged, hallgass meg minket!" Köze - ledik az idő, amikor "A szorgalmas kéz uralomra kerül” /Péld.6.11./ a mindennapi kenyerünk biztosítására. Közeledik a kenyérgabona betakarításának szent ideje és - ahogy Szent Jakab apostol mondja - "A földművelő várja a föld drága terményét” /5.7•/7 Amikor hozzáfogtatok a több és jobb termést biztositó munkátokhoz, mi, a Ti Fő- pásztoraitok is buzdítottunk benneteket, hogy mindnyájunk érdeké - ben, a mezőgazdasági munkákat megfelelő felkészültséggel mielőbb végezzétek el. Kértünk Titeket, hogy késedelem nélkül fogjatok munkához, mert ”Ki folyton a széljárást lesi, sohasem vet; ki mindig a felhőket nézi, nem jut aratáshoz” /Préd.ll.4./. Most sem hallgathatunk, hanem Üdvözítőnk szavaival fordulunk Hozzátok: "Emeljétek föl szemeiteket és lássátok a szántóföldeket; mert már fehérek az aratásra" • /Ján. 4,35/Isteni Mesterünk, aki elmondotta,a Magvetőről szóló példabeszédet, nemcsak hírből ismerte a szántó-vető, a dolgozó földműves életét, hanem Ő maga is megjelent Palesztina határában a vetések, a búzatáblák között tanítványaival, akik kalászokat szedtek, kezükkel kimorzsolták és azt ették /ut. 12,1./. Az Ur Jézusnak^nemcsak a názáreti forgácsos műhely fürészporába hullott a verejtéke és szén - telte meg vele ezt a munkát, hanem megáldotta, megszentelte azt a munkát is, amit földműves népünk véges. Es, amit a csodás kenyér - szaporítás után mondott tanítványainak, hogy "Szedjétek föl a megmaradt hulladékokat, hogy el ne vesszenek” /ján.6,12./, azt most az aratás, az évről-évre ismétlődő csodás kenyérszaporitás közeledtekor, mai szóval mi is mondjuk Nektek, amikor a jóminőségü termés érdekében arra kérünk Benneteket, hogy idejében, szemveszteség nélkül végezzétek ezt a munkát. Szívleljétek meg az írás szavat: "Eredj a hangyához! Nézd az útjait és okulj! Sem főnöke, sem tiszttartója, sem ura nincsen, mégis megszerzi táplálékát nyáron, egybegyűjti élelmét aratáskor... Ha serény vagy, akkor aratásod bő, mint a forrás, s az Ínség messze elkerül" /Péld.6,6. skk./. Az aratás befejezése után éppoly fontos munka a gabona be- hordása és elcséplése is.^Isten akarata szerint cselekszik, aki idejében végzi ezt a munkát is és "me^tisztitja szérűjét és összegyűjti búzáját" /Mt. 3,12./. A békés, boldog életbe vetett reménységgel álljatok a kenyérmagot ontó cséplőgépek mellé is., Az^ilyen hivő Szent Pál apostollal együtt nyugodtan mondhatja: "És fáradunk, saját kezünkkel dolgozván" /I. Kor. 4,12 . / és ugyancsak a nemzetek apostolának szavaival biztathatja magét: "Aki szánt, reménységben szántson és aki nyomtat, abban a reményben, hogy része lesz a termésben" /I.Kor.9,10./ mert mindenki "a saját^jutalmát^nyeri majd el munkája szerint" /I.Kor.3>8./, de szem előtt tartsátok ast^is, hogy a közjót kell szolgálnotok, mert saját javunk sem lehetséges a közjó, a város, az ország jóléte nélkül. Az az Isten akarata, hogy a termés minél nagyobb kenyeret adjon nemcsak azoknak, akik a földet művelik, hanem azoknak is, akik gyárakban, üzemekben, hivatalokban szolgálják mindnyájunk javát. Csak aki igy gondolkodik,
