A Győri Püspökség Körlevelei, 1949

Tartalomjegyzék

% 1 örökkévaló javak felé. Mert nemcsak ab­ból áll az emberi hivatás, hogy házat épít­sünk, szántsunk, arassunk, ruházkod- junk, gépeket szerkesszünk. Igaz, arra is hivatott >az ember, hogy munkájával uralma alá hajtsa a földet és itt is jó­létet, emberhez méltó életet teremtsen. De nem ez az első és főképpen nem az egyetlen célja életünknek. Nekünk vég­telenül több a hivatásunk: nekünk a lélek békéjét, az örök boldogságod magát az Istent kell magunkévá tennünk. Ez az Isten országának építése magunkban és embertestvéreinkben. Ehhez az építéshez azonban a gyarló, gyönge embernek nemcsak világosságra, hanem erőforrásra is szüksége van. Üdvö­zítőnk földi életében megteremtette ezt s gondoskodott róla, hogy távozása után se apadjon el. Kedves Híveim! Ha mi cse­kély kis vagyonkát tudunk magunk után hagyni, azt is méltó örökösök kezéhez kí­vánjuk juttatni, mert tövist üt szívünkbe az a gondolat, hogy nem fogják meg­becsülni azt, amiért mi verítékeztünk. Gondoljunk most az Üdvözítő Jézusra, mit hagyott Ő örökségyl maga után. Hagyta- evangéliumát, amelynek minden szava isteni bölcseség és szeretet az em­ber javára. Hagyta betlehemi barlangját, amelyben megpillantotta a földi világot s első tekinte szűzi édesanyjára, Máriára, emberi nemünk gyönyörűségére esett. Hagyta örökségül keresztfáját szenvedé­sének és halálának minden érdemével. Szent Szívének kínjával és szeretetével. Végül örökségben hagyta titokzatos tes­tét az Eucharisztiában. Nos, ezeknek a hagyatékoknak akart az Üdvözítő gond­viselő és osztogató sáfárt rendelni, ezért alapította az Anyaszentegyházat. Ennnek kezébe tette le az evangéliumot s mind­azt a hitbeli és erkölcsi tanítást, amit az tartalmaz. Ennek az Egyháznak adta át édesanyját, Szűz Máriát, a szent kereszt­fát, az Oltáriszentséget és a, többi szent­ségeket: az újszülött gyermekekét, és a nagybetegekét, a családalapítókét és pa­pokét, a bűnbánókét és a hitben még gyönge újoncokét. Mindezt az Egyház ke­zébe adta isteni szent hagyaték gyanánt 18 nemcsak megőrzésre, hanem az emberek között való kiosztásra. Az Egyház rendel­tetése a földön, hogy folytatva Krisztus megváltói munkáját, hirdesse az evangé­liumot, a változhatatlan hitet és erkölcsi elveket.- A világ templomaiban bemuta­tott szentmisékkel állandósítsa minden nap minden órájában Krisztus kereszt- áldozatát, szent testének táplálékul vé­telét, szent vérének reánk permetezését. Az Egyház rendeltetése a földön, hogy hajléka legyen a Szentlélek Úristennek és munkahelye, ahol nem szűnik meg be­tetőzni Krisztus megváltói munkáját, szentségeiben és szentelményeiben, szer­tartásaiban és áldásaiban megszenteli, a siralom völgyéből a mennybe emeli az embert. 2, így tekintve az- Anyaszentegyház a legnagyobbra hivatott szent közösség ezen a földön, hiszen már nem is emberi, hanem isteni munkát kell végeznie mind­addig, míg össze nem roppan ez az anya­föld s a csillagok lehullanak az égről. De hát ki ennek az Egyháznak bizton­ságos alapja, fenntartója; mozgató ereje? Kedves Híveim! Az eget és a földet, Is­tent és az embert úgy összekötni, mint ahogyan az Egyház összeköti, senki más nem tudja, mint akiben egyesül föld és ég hatalma, aki maga Isten is, ember is: a második isteni személy, a mi Urunk Jézus Krisztus. Ő rajta nyugszik az Isten országa. Ö azonban láthatatlan szegletkő földi szem számára, pedig a küzdő Egy­ház itt a földön látható embereknek tár­sasága s ezért látható kőszálon kell nyu­godnia. Anyaszentegyházának látható kőszálául az Ür Krisztus látható embert rendelt. Ez az ember a római pápa. Mind­nyájan megtanultuk a katekizmusból, hogy a Megváltó első pápának egyik apostolát tette meg: és hogy jelezze a pápa hivatását, ennek az apostolnak ren­des nevét jelképes névvel cserélte fel. Si­monnak hívták addig, az Ür Jézus ezt a nevet Péterre változtatta, ami magyarul annyit jelent, hogy: kőszikla. Amikor az Üdvözítő először találkozott Simonnal, már akkor megmondotta npki, hogy Péter lesz a neve. (Ján. 1, 42.) De

Next

/
Thumbnails
Contents