A Győri Püspökség Körlevelei, 1948
Tartalomjegyzék
6 A Szentírás egyéb értelmezése. Ha e kimondottan teológiai magyarázatot nyújtják, mint említettük, hatékonyan elhallgattatják* azokat, akik azt állítják, hogy alig találnak a szentírásmagyarázatokban valamit, ami értelmüket Istenhez emeli, lelkűket táplálja és a benső életet előmozdítja, s ezért fennen hangoztatják, hogy bizonyos lelki és misztikus magyarázathoz kell visszatérni. Milyen helytelenül gondolkoznak, maga a tapasztalat mutatja. Hisz az Isten szavának megfontolása és átelmélkedése révén valóban sokan tökéletesítették a lelkűket és gyulladtak Isten lángoló szeretetére. Az Egyház állandó gyakorlata és a nagy tanítómesterek tanácsai is világosan e mellett tanúskodnak. Annyi viszont bizonyos, hogy nem kell kirekesz- teni a Szentírásból minden lelki-szellemi értelmezést. Mert azokat a dolgokat, amelyekről az Ószövetségben szó volt és amelyek ott történtek, Isten bölcsen úgy rendezte el, hogy az, ami megtörtént, lelki értelemben, előlegezett jelképe legyen annak, aminek a kegyelem újszövetségi törvényében kellett megvalósulnia. Ezért a szentírás- magyarázónak époly tüzetesen ki kell fejtenie a lelki értelmet is, föltéve, hogy kézenfekvő és hogy Isten azt adni akarta, — mint ahogy kifejti a tulajdonképeni, vagy mint mondják, szószerinti értelmet, amelyet a szentíró tervezett és kifejezésre juttatott. Valójában csak Isten ismerhette és nyilatkoztathatta ki nekünk a lelki értelmet. Hogy létezik ilyen értelmezés, jelzi és tanítja az evangéliumokban maga az isteni Üdvözítő. A Mester példájára mellette tesznek bizonyságot az apostolok is, szóban és írásban. Ezt mutatja az egyházi hagyomány által szüntelenül átszármaztatott tan. Ezt hirdeti végre, ősidőktől a liturgia, amaz ismert elv alapján : «Lex precandi lex credendi est» (Az imádság törvénye a hit törvénye). így tehát a katolikus szentírásmagya- rázóknak világosan fel kell tárniok ezt a lelki értelmet, amelyet maga az Isten kívánt és rendelt, azzal az igyekezettel, amelyet az isteni szó méltósága megkövetel. De gondosan óvakodjanak attól, hogy a Szentírás eredeti értelmeként tüntessék fel a dolgok egyéb átvitt jelentését. De kivált az igehirdetésben jó szolgálatot tehet a hit- és erkölcstani igazságok megvilágítására és vonzóvá tételére a szent szövegnek bizonyos tágabb, átvitt értelemben fölhasználása. Természetesen józan mérsékletre kell törekedni. Nem szabad elfeledni, hogy a Szentírás szavainak ilyetén használata csak külső és járulékos használat és nincs minden veszély nélkül, kivált ma, amikor a hívek, de főleg a profán és szent tudományokban jártasabbak, inkább azt keresik, amit maga az Isten óhajt velünk közölni a Szentírásban, mintsem azt, amit az ékesszóló szónok vagy író a biblia szavait bizonyos ügyességgel forgatva belőlük kihoz. «Eleven az Isten szava és hatásos, és áthatóbb minden kétélű kardnál, és behat az elmének és léleknek, az ízeknek és velőknek eloszlásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait.»27 Ahhoz, hogy a lelkeket megmozgassa és fölrázza, nincs szüksége szépítgetésre és javítgatásra az ember részéről. A Szentlélek sugalmazá- sára írt szentírási lapok telisdedtele vannak eredeti jelentésekkel; ezek isteni erővel megajándékozva, egymagukban is hatnak, mennyei dísszel övezve, magukban is tündökölnek : csak fejtse ki a magyarázó azokat olyan teljesen és lelki- ismeretesen, hogy a bennük rejlő kincsei a böl- cseségnek és okosságnak mind napfényre kerüljenek. Az egyházatyák és egyháztanítók szentírásmagyarázata. A föntebbi célok elérésére a katolikus szent- írásmagyarázó jó haszonnal tanulmányozza azokat a műveket, amelyekben a szentatyák, az egyháztanítók és az elmúlt idők kitűnő exegétái a Szentírást kifejtették. Az ő jártasságuk profán dolgokban, valamint nyelvi ismereteik, hellyel- közzel ugyan hiányosabbak, mint korunk szent- írásmagyarázóié, mégis az Istentől számukra az Egyházban kijelölt szerepüknél fogva, kitűnnek a mennyei dólgok bizonyos finomultabb felfogása által, nemkülönben csodálatos elmeélükkel, mely- lyel ők Isten szavának legrejtettebb mélységébe behatolnak, és napvilágra hozzák mindazt, ami Krisztus tanítását megvilágíthatja és az életszentséget előmozdíthatja. Sajnos, a keresztény ókor értékes kincsei sok mai író előtt alig ismeretesek és a szentírásmagyarázat történetének művelői még nem követtek el mindent, hogy gondosan fölkutassák és kellőképen méltassák e nagy- jelentőségű dolgokat. Bárcsak sokan akadnának, akik a katolikus szentírásmagyarázat szerzőit és műveit behatóan tanulmányoznák, hogy mintegy viszonteladják azokat a szinte végtelen kincseket, amiket azok fölhalmoztak, s így hatékonyan hozzájáruljanak ahhoz, hogy mindinkább nyilvánvaló legyen, meddig hatoltak be ők a szent könyvek tanításába és példát vegyenek tőlük az újkori szentírásmagyarázók, hogyan kell kitérni időszerű kérdésekre. így végül is elérjük azt, hogy a régiek alapossága és lelkies beszédmodora szerencsésen és termékenyítőén párosul a modernek nagyobb képzettségével és haladottabb módszerével, s ez minden bizonnyal új gyümölcsöket terem a Szentírás soha eléggé alaposan nem müveit és ki nem aknázott területén. 3. A szentírásmagyarázók külön feladatai. a) A szentírásmagyarázat mai állása. Joggal remélhető továbbá, hogy korunk is hozzájárulhat valamit a Szentírás alaposabb és pontosabb kifejtéséhez. Az előző korok magyarázói ugyanis sok kérdést — különösen a történelem terén — alig vagy elégtelenül tárgyaltak. Hiszen jóformán minden olyan ismeretük hiányzott, amely az ilyen kérdések behatóbb megvilágítására szükséges. Milyen nehezen elérhetők és mondhatni hozzáférhetetlenek voltak egyes pontok és adatok maguknak a Szentatyáknak, mutatják, hogy mást mellőzzünk, ismételt törekvéseik a Genezis első fejezeteinek kellő megvilágítására, és ugyanígy Szent Jeromos többszörös kísérletezése a zsoltárok oly lefordítására, hogy
