A Győri Püspökség Körlevelei, 1948
Tartalomjegyzék
21 162. 163. 164. 165. újabb írók képzelik. Az egyházatyák tanítják, hogy Jézus életének titkai a keresztény tökéletesség példaképei, Krisztus érdeméből és imájából kifolyólag az isteni kegyelem forrásai, és végül hatékonyan működnek lelkűnkben, mert a saját jellegüknek megfelelően üdvösségünk okozói. Maga az Anyaszentegyház is azért esd az Úristenhez, hogy az Űr Jézus életének elénk állított eseménye a mi lelkünket is minél inkább hassa át. Jézus behatásából és erejéből mibelénk is átáramlik az éltető erő, miként áfából az ágakba, a Fejből a tagokba, és így lassacskán mi is eljuthatunk «olyan életkorra, melynek mértéke Krisztus teljessége».152 III. A szentek ünnepei. Az egyházi év folyamán nemcsak Jézus Krisztus életének titkait, hanem az égi szentek ünnepeit is megüljük. Habár ezeknek az ünnepeknek tárgya alacsonyabbrendű az előbbieknél, az Egyház mégis azt a célt akarja velük elérni, hogy az életszentség példaképei lebegjenek a hívek szeme előtt, amelyeken felbuzdulva, az isteni Megváltó erényeit öltsék magukra. A szentek valóban példaképeink, mert mindegyikük életéből Jézus Krisztus tükröződik vissza, akit ők utánoztak és akit nekünk is utánoznunk kell. Egyesek közülük az apostoli tevékenység példaképei, mások a vértanúi bátorságé ; egyesekben az állandó készenlétet csodáljuk, amellyel várták az Urat, mákokban ismét a szűzi tisztaság és a gyönyörű keresztény alázatosság ragyogott; mindegyikben pedig lángolt az Isten- és felebarátszeretet. A szent Liturgia elénk állítja az életszentségnek ezt a sok tündöklő ékességét, hogy üdvös figyelmeztetésül szolgáljanak számunkra, és hogy «akiknek érdemein örvendezünk, azoknak a példája minket lángragyujtson».153 Úgy illik tehát, hogy megőrizzük «az egyszerűségben az ártatlanságot, a szeretetben az egyetértést, az alázatosságban a szerénységet, a tevékenységben a buzgóságot, a mások megsegítésében a készséget, a szegénygondozásban az irgalmasságot, az igazság védelmében az állhatatosságot, a szigorúságban a mértéket, — hogy semmi se hiányozzék bennünk azokból az erényekből, amelyeknek példaképei állanak előttünk. Ezek ugyanis azok az útjelzők, amelyeket az égi hazába megtért szentek reánk hagytak, hogy ezen az úton haladva, követhessük őket a boldogság honába».154 Hogy pedig külsőleg is felbuzduljunk példájukon, az Egyház a szentek képeit állítja fel a templomokban, természetesen mindig azzal a szándékkal, hogy «akiknek képeit tiszteljük, azoknak erényeit kövessük».155 Van ezen kívül egy másik oka is a kereszténységben a szentek tiszteletének : hogy tudniillik közbenjárásukat kérjük, és «kiknek ünnepén örvendezünk, azok segítségével fölemeltessünk».156 Ez magyarázza, miért van a szent Liturgiában olyan sok imádság, mely a szentek közbenjárásáért esedezik. Valamennyi szent között különleges módon tiszteljük az istenszülő Szűz Máriát. Élete, az Istentől neki szánt hivatásnak megfelelően, szorosan egybefűződik Jézus Krisztus életének eseményeivel, senki nem állt hozzá közelebb és senkinek sem volt nagyobb befolyása Jézus életére, mint neki, és ezért senki sincs, aki annyira kegyben állna és akinek olyan hatalma volna az Isten Fiának szentséges Szíve előtt és általa a mennyei Atya előtt, mint Máriának. Szentebb a keruboknál és szeráfoknál, és nagyobb a dicsősége minden égi szentnél, mivel «malaszttal teljes»,157 és mivel ő az Isten anyja, aki nekünk Megváltónkat e világra szülte. Ha tehát ő az «irgalmasság anyja, életünk, édességünk, reménységünk», akkor csak kiáltsunk hozzá «sírva és zokogva e siralomvölgyéből»,158 és magunkat és mindenünket teljes bizalommal helyezzük pártfogása alá. Akkor lett édesanyánkká, amikor az isteni Üdvözítő bemutatta áldozatát; ezen a címen nevezzük magunkat az ő gyermekeinek. Ő minden erényben példaképünk, és szent Fiát adja nekünk, ővele együtt pedig mindent, amire szükségünk van, mivel «Isten azt akarta, hogy mindent Márián keresztül kapjunk».159 Az egyházi évnek ezen az évről-évre megismétlődő liturgikus útján keresztül, az Egyház megszentelő befolyása alatt, a szenteknek és főleg a szeplőtelen Szűz Máriának nyomdokain «járuljunk igaz szívvel, a hit teljességében, meghintve szívünket és megtisztítva a rossz lelkiismerettől, és lemosva testünket tiszta vízzel»160 a «Főpaphoz»,161 hogy ővele éljünk és érezzünk, és ővele behatoljunk a «kárpit belsejéig»,162 hogy ott a mennyei Atyát mindörökre dicsérhessük. Ez tehát a szent Liturgia lényege és természete. Felöleli a szentmiseáldozatot, a szentségeket és a szent zsolozsmát; célja, hogy a lelkünket egybekapcsolja Krisztussal és megszentelje az isteni Megváltón keresztül, és ily módon megdicsőítse Krisztust és általa és őbenne a Szent- háromságot : Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek. 166. 167. IV. RÉSZ. Lelkipásztori irányelvek. I. A nem szoros értelemben vett liturgikus ájta- tossáyok ajánlása. Hogy megóvjuk az Egyházat mindennemű tévedéstől és túlzástól, aminőkről az előbbiekben szó volt, és hogy a hívek minél biztosabb elvek alapján és minél több lelki haszonnal gyakorolhassák a liturgikus apostolságot, úgy véljük, Tisztelendő Testvérek, hogy helyénvaló egyet- mást a mondottakhoz hozzátenni, mintegy gyakorlati tanulság levonásaként. Midőn az igazi és helyes vallásosságról szólot- tunk, hangsúlyoztuk, hogy a szent Liturgia és az egyéb ájtatosságok között (ha azok egyébként helyesek és helyes célt szolgálnak), semmiféle ellentét nem lehetséges, sőt vannak olyan ájtatos- sági gyakorlatok, amelyeket az Egyház nagyonis ajánl a papoknak és a szerzetesi közösségeknek. 168. 169.
