A Győri Püspökség Körlevelei, 1948

Tartalomjegyzék

3

olyan egyházi javadalmat juttatni, amellyel egy- házjogilag együttjár a szentírásmagyarázat kötelezettsége a nép számára, ha az egyéb követelményeken fölül nem rendelkezik szentírástudományi licenciátussal vagy doktorátussal. Buzdította a szerzetesrendek és társulatok legfőbb elöljáróit és az összes katolikus püspököket, válogassák ki növendékeik között a legjobbakat és küldjék őket e tanfolyamokra, hogy elnyerjék a Bibliai Intézetben az akadémiai rangfokozatokat. Ugyanakkor buzdításait példájával támogatta azáltal, hogy bőkezűségében évi pénzbeli járulékot nyújtott a nevezett célra.17

Boldogemlékű X. Pius pártfogásával és helyeslésével 1907-ben a bencések megbízást kaptak a Szentírás «Vulgata» néven ismert latin fordításának kiadását megelőző kutatások és tanulmányok elvégzésére.18 XI. Pius szilárd alapot óhajtott biztosítani e nehéz és fáradságos vállalkozáshoz, amely sok időt, tetemes kiadásokat követel s amelynek rendkívüli hasznát a már megjelent pompás kötetek fennen hirdetik. Ezért teljesen fölépítette és bőkezűen ellátta könyvtárral és a kutatás egyéb eszközeivel a római Szent Jeromos- monostort, melynek kizárólagos föladata, hogy e megbízásnak megfeleljen.19

3. A pápák ajánlják.

Époly kevéssé hallgathatjuk el mindazt, amit elődeink kínálkozó alkalommal ajánlottak. Ez pedig a Szentírás tanulmányozása, jámbor olvasása, a róla való prédikálás és elmélkedés. Már X. Pius erőteljesen fölkarolta a Szent Jeromos- Társaságot. Ez azon van, hogy a hívek közt meghonosítsa és megkönnyítse azt a minden bizonnyal dicséretes szokást, hogy a szent evangéliumokat olvassák és róluk elmélkedjenek. A pápa buzdította e Társaságot, tartson ki lelkesen elhatározása mellett, amit igen hasznos és a mai időknek nagyon megfelelő dolognak minősített, mert leszereli a régi hamis hiedelmet, mintha az Egyház valamikép is ellenezte volna a Szentírás modern nyelveken való olvasását és ez elé bármiféle akadályt gördített volna.20 XV. Benedek, a Szentírásmagyarázat legkiválóbb tanítója, (Szent Jeromos) halálának 15. évszázados fordulója alkalmával, a maga részéről ezeket tette : Nyomatékkai sürgette a szent doktor által adott irányelvek és példák követését. Összefoglalta XIII. Leó és a saját utasításait és a tárgyhoz új, helyénvaló és elévülhetetlen ajánlásokat fűzött. Az Egyház mindenegyes fiának, s legfőképen az egyháziaknak lelkére kötötte a Szentírás megbecsülését, összekapcsolva annak jámbor olvasásával és szüntelen elmélkedésével. Fölhívta a figyelmet arra, hogy e könyvben kell keresni a lelki táplálékot, amely- lyel a tökéletességre törekvő lélek élete táplálkozik és hogy a Szentírás használatának főleg abban kell nyilvánulnia, hogy az Isten igéjének szolgálatát szentül és gyümölcsözően lássák el. Hasonlóképen újólag dicsérte a Szent Jeromos-Társaság működését, amelynek eredményeképen olyan széles rétegekhez jutnak el az evangéliumok és az Apostolok Cselekedetei, hogy «már nincs keresztény család, amely azok híjával volna és mindenki megszokta olvasásukat és a róluk való mindennapi elmélkedést».21

4. Elért eredmények.

Örömmel állapítható meg, hogy a Szentírás ismerete és használata a katolikusok körében nem kis mértékben előhaladt. Része van ebben elődeink kezdeményezésein és buzdításain kívül mindazok fáradozásának is, akik e buzdítások szerint jártak el, írás, tanítás, prédikálás, a szentkönyvek fordítása és terjesztése által szorgoskodva. Azokból az iskolákból, amelyekben hit- tudományi és szentírási felső tanfolyamok vannak, főleg a mi Pápai Biblia Intézetünkből, a Szentírás számos művelője került és kerül ki napról-napra, akik a szentkönyvek lángoló szere- tetétől hevítve, ugyanilyen lelkesedéssel nevelik a felnövekvő papi nemzedéket s közlik vele azt a tudást, amelytől maguk át vannak itatva. Nem kevesen közülük írásaikkal előbbre vitték és egyre viszik a szentírási kérdéseket, akár azáltal, hogy a kritika elveinek megfelelően kiadják, magyarázzák, megvilágítják és modern nyelvekre fordítják a szent szövegeket, akár azáltal, hogy a hívek számára olvasmánynak és elmélkedésnek földolgozzák, akár azáltal végül, hogy a szentírásmagyarázat szempontjából hasznos világi tanulmányokat művelik. Eme és más hasonló kezdeményezésekből, amelyek napról-napra szaporodnak — amilyenek, hogy csak pár példát emlit- sek, a bibliai egyesületek, összejövetelek, gyűlések, hetek, könyvtárak és az evangéliumok olvasását szorgalmazó társulások —, azt a reményt merítjük, hogy a lelkek javára mindenütt csak fokozódni fog a Szentírás tisztelete, használata és ismerete, föltéve, hogy mindnyájan szilárdan, lelkesedéssel és hűségesen ragaszkodunk a szent- írástudomány kezelésének módjához, amelyet XIII. Leó írt elő, utódai részletezve és tökéletesítve kifejtettek s mi is megerősítettünk és bővítettünk, s azután a tapasztalat is, mint egyedül biztosat, igazolt, — nem riadva meg a nehézségektől, amelyek — mint minden emberi műben — e nagyszerű vállalkozásban sem fognak hiányozni.

ii. tanító rész.

Megváltozott viszonyok.

Nincs senki, aki hamar rá ne jönne arra, hogy az elmúlt 50 évben lényegesen megváltoztak a viszonyok a szentírástudomány és segédtudományai terén. Mert, hogy egyebet ne említsünk, amikor elődünk «Providentissimus Deus» körlevelét írta, a Szentföldön még csak itt-ott kezdődtek az e tanulmányokkal kapcsolatos ásatások. Ma már e kutatások számbelien is igen megnőttek, módszerük is tökéletesedett és eljárásaik is szigorúbbak, s így többet és biztosabban tudunk meg belőlük. A szakemberek és e tanulmányokkal foglalkozók mind igen jól tudják, mennyi fényt derítettek e kutatások a szent könyvek helyesebb és teljesebb megértésére. Az ásatások jelentő-