A Győri Püspökség Körlevelei, 1948
Tartalomjegyzék
12 / lan fillérek, jóllehet egy-filléres, vagy ötfilléres 1946—47-ben nem is volt forgalomban. A beküldött összegnél mindig jelezni kell az összeg rendeltetését. Ezen a téren nagy fogyatékosság jk vannak. Különösen nagy a zűrzavar a szeminárium javára küldendő pénzek tekintetében. A ssemirá- rium részére évenként 5 gyűjtés van: 4 kántorheti és egy rendkívüli. A kántorvasárnapi gyűjtéseket kizárólag kántorheti gyűjtés címén küldjük s ne szemináriumnak, szeminarisz Likum s nem tudom hányféle címen. A rendkívüli gyűjtés eredményét szemináriumi rendkívüli gyűjtés címen. Szeminarisztikumot a személyek s nem a plébániák fizetnek. Szeminarisztikumot tehát ne küldjünk a plébánia, hanem a plébános vagy káplán nevén. Cancellaristicumot csak a templompénztárak fizetnek. A személyi cancellaristicumot b. e. elődöm még 1944-ben eltörölte. A Directorium vonatkozó előírása helytelen. A templompénztárak minden évben az előző évi bruttó bevétel 4%-át tartoznak március 15-ig az egyházmegyei hivatalhoz befizetni. A cancellaristicum helyes beküldését az esperesek a templomszámadások felülvizsgálatánál ellenőrizzék. Külön kell szólnom a kultúradóról. Az I. számú kimutatásban nemcsak a beküldött összeget tüntettem fel, hanem az elmúlt évi hátralékot is. Nyomatékosan felhívok minden hátralékost, hogy tartozását mielőbb rendezze. A nm. Püspöki Kar határozata értelmében a kultúradó befizetése alól senkinek felmentést nem adhatok. Egyébként is nagyfokú méltánytalanság volna, ha míg egyesek pontosan eleget tesznek kötelezettségüknek, mások felmentessenek vagy kibújjanak ez alól. A kultúradó elvileg is legjobban szorgalmazandó, mert ez képezi az elkerülhetetlenné váló országos katolikus adó alapját és próbakövét. Már régen rá kellett volna nevelni híveinket, ma pedig égető szükségesség minden katolikus lélekbe eleven erővel belevésni a tudatot, hogy az ő ügyükről, javukról, intézményükről van szó, és hogy a vagyonától megfosztott Egyházuk intézményeit csak az Ő hozzájárulásukból lehet fenntartani. Pénzügyekről lévén szó, még a következőkre kell rámutatnom: 1946. évi V. számú körlevél 5. lapján 1764. szám alatt elrendeltem, hogy a templompénztárakban csak 200.— forint tartható, a többi az egyház- megyei hivatalhoz küldendő. Ennek a rendelkezésnek célja az volt, hogy egyrészt egyházi pénzeink ne heverjenek szerte elaprózva, gyümölcsözcs nélkül, másrészt, hegy az egyházmegyei hivatal forgótőkével rendelkezzék s mentesítse a papságot és híveket újabb megadóztatástól. A rendelkezésnek kiadásától 1947. december 31-ig összesen 23-an tettek eleget. Mihelyt a pénzre szükségük volt, az egyházmegyei hivataltól megkapták. Ezzel szemben tény, hogy igen sok helyen lett volna mit beküldeni s nem küldtek be egy fillért sem. A rendelkezés változatlanul érvényben van s megtartására mindenkit nyomatékosan felhívok. A jövőben az otthon tartalékolt összeget nem engedem felhasználni, az espereseket pedig felhívom, hogy hivatalvizsgálatuk alkalmával ezt is szigorúan ellenőrizzék. Általában itt az ideje, hogy pénzkezelés dolgában is visszatérjünk a békebeli fegyelemhez. Ehhez tartozik a takarékos gondosság, amellyel a legkisebb összegeket is kezeljük, — az okosság, amely elő tudja teremteni a szükséges fedezetet, és a pontosság, amellyel lelkiismeretesen megfelelünk a Zs. H. előírásainak és az egyház- megyei hatóság rendelkezéseinek. Ehhez tartozik az is, hogy utólagos kiutalásokat csak egészen rendkívüli esetekben engedélyezek. A múltban, különösen az infláció idején ez késedelmet és veszteséget okozott volna, ma azonban ragaszkodnom kell a Zs. H. vonatkozó előírásaihoz. Az esperesektől javaslatot kérek a templomszámadásban elszámolható bor, ruhamosás és egyéb általános kiadásokra vonatkozólag. Mert e tekintetben is nagyon különbözők az igények. Az egyházmegyei kormányzat súlyos gondja: a székesegyház, az egyházmegyei hivatal s magának a püspökvárnak fenntartása. A forint bevezetésétől 1947. végéig a székesegyház rendkívüli kiadásai
