A Győri Püspökség Körlevelei, 1948

Tartalomjegyzék

tetet a Szentírás iránt. Ezért a püspökök, akikre a szemináriumok atyai gondozása hárul, gondosan ügyeljenek arra, hogy e téren semmit el ne mulasz- szanak, ami e cél elérésére szolgálhat. A Szentírás tanárai úgy adják elő a bibliai tananyagot, hogy azt a papj előlieknek, akiket a papságra és lelkipásztorkodásra nevelnek, valóban át is adják. Ezenfelül neveljék beléjük azt a szeretetet a szent- írástudomány iránt, amely nélkül az apostolkodás nem hozhat gazdag gyümölcsöt. A magyarázatnál mindenekelőtt a teológiai tartalomra figyeljenek, kerüljenek minden fölösleges kitételt, és ne időzzenek olyan kérdéseknél, melyek inkább a kíváncsiságot elégítik ki, anélkül, hogy az igazi tudományt és az egészséges lelkiséget előbbre vinnék. A szószerinti és főleg a hittudományi értelmet adják elő oly alaposan, magyarázzák meg oly tárgyilagosan és véssék lelkűkbe oly lelkesen, hogy hallgatóik úgy járjanak, mint Krisztus tanítványai az emmauszi úton, amikor azok az Űr magyarázata hallására felkiáltottak: «Nemde gerjedez vala szívünk bennünk, amint szólott az úton és megfejtette nekünk az írásokat?»38 Ilymódon legyen a Szentírás az Egyház jövendő papjai számára lelki életük tiszta, elzár- hatatlan forrása, az igehirdetésnek pedig, melyet magukra vesznek, tápláléka és ereje. így e fontos tárgy tanárai a szemináriumokban elérik céljukat, magukévá tehetik a boldog tudatot, hogy hatásosan hozzájárultak a lelkek üdvösségéhez, az Egyház céljának és Isten dicsőségének és magasztalásának előmozdításához és valóban apostoli munkát hajtottak végre.

c) Isten szavának jelentősége a háborús időben: vigasz a szenvedésekben; mindenki számára az igazság útja.

Amit az előző fejezetekben kifejtettünk, Tisztelendő Testvérek és Kedves Fiaink, az minden korra érvényes, de különösen a mi gonddalterhes napjainkra, amelyekben csaknem minden nép és nemzet, a bajok és szerencsétlenségek tengerébe süllyedt, az embertelen háború romot romra halmoz és vérfürdőt vérfürdőhöz önt, s a népek egymásiránti elkeseredett gyűlölete oly sok emberben — amint fájdalommal tapasztaljuk — nemcsak a keresztény mérséklet és szeretet, hanem a nemes emberiesség minden érzelmét kioltotta. Ki más tudja az emberi közösség e halálos sebeit meggyógyítani, mint az, akihez az apostolfejedelem szeretettel és bizalommal szól : «Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak».37 Őhozzá, irgalmas Megváltónkhoz kell tehát minden erőnkből mindenkit visszavezetnünk. Ő a szomorúak isteni vigasztalója, ő mindenki számára, mind az uralkodók, mind az alattvalók számára a valódi igazság, igazi jogosság és szívélyes szeretet tanítója, Ő, és csak 0 lehet a béke és nyugalom biztos alapja és hatásos védelme. «Más alapot senki sem vethet azon kivül, amely vettetett, és ez Jézus Krisztus.»38

Krisztust azonban, üdvösségünk megteremtőjét, annál tökéletesebben fogja mindenki megismerni, bensőségesen szeretni és hűségesen követni, minél inkább buzdítanak mindenkit a Szentírás, különösen az Újszövetség ismeretére és átelmélkedésére. Mert Szent Jeromos mondja : «A Szentírást nem ismerni annyi, mint Krisztust nem ismerni» :39 és «ha van valami, ami fenntartja a bölcset ebben az életben és megóvni engedi a világ szorongattatásaiban és zavaraiban a pártatlanságot, azt gondolom, hogy az elsősorban a Szentírás átelmélkedése és ismerete».40 Akit áská- lódás és szerencsétlenség sújt, itt igazi vigasztalást és isteni erőt meríthet a szenvedésre és az állhatatosságra. Itt, a szent evangéliumokban nyilatkoztatja ki magát Krisztus, a legnagyobb és legtökéletesebb eszménye az igazságosságnak, a szeretetnek és az irgalomnak. Itt a megkínzott, gondterhelt emberi nem számára megnyílnak az isteni kegyelem forrásai, amelyek nélkül a népek és népek vezetői közös nyugalmat és lelki egyetértést sem teremteni, sem fönntartani nem tudnak. Itt végül mindenki megismerheti Krisztust, aki «minden fejedelemség és hatalmasság feje»41 és aki «Istentől jött hozzánk, bölcseségünkké lett és igazságunkká és megszentelődésünkké és megváltásunkká».43

BEFEJEZÉS.

Buzdítás a szentírástudomány művelőihez.

E sorokban előadtuk és figyelmetekbe ajánlottuk azokat a követelményeket, melyeket korunk igényei a Szentírás tanulmányozása fejlesztésére támasztanak. így már csak az marad hátra, Tisztelendő Testvérek és Kedves Fiaink, hogy atyai szeretettel köszöntsük és buzdítsuk a szentírástudomány minden képviselőjét, az Egyház hű fiait, hogy ennek tanítását és irányítását híven kövessék, mikor ily magasztos feladatra hivatottak. Egyúttal bátorítva bíztatjuk őket, hogy mindennap új erővel, teljes buzgósággal és minden igyekezettel felelj enek meg e magasztos feladatnak, melyre vállalkoztak. Azt mondjuk: Magasztos feladat. Mert van-e magasztosabb feladat annál, mint Isten igéjét, mely a Szentlélek közreműködésével lett az embereké, kutatva vizsgálni, magyarázni, a híveknek előadni, s a hitetlenek ellenében védeni? Ebből a lelki eledelből táplálkozik a szentírásmagyarázó leiké és erősödik meg a hitre gondolva, a reményben vigasztalásra találva és a szeretetre felbuzdulva».43 «E tanulmányok között élni, ezeket az igazságokat vizsgálni, semmi mást nem ismerni, semmi mást nem keresni, nem úgy tűnik-e fel nektek, mintha már itt a földön az égben laknátok?»44 Ugyanezzel az eledellel tápláljátok a hívek lelkét is. Ebből merítsétek Isten megismerését és szeretetét, a haladást a lelki életben és a szívbeli boldogságot.

A Szentírás magyarázói tehát teljes lélekkel szenteljék magukat e szent feladatnak. «Imádkozzanak, hogy értsenek.»45 Igyekezzenek, hogy napról-napra mélyebben hatolhassanak a szentkönyvek titkaiba, tanítsák és hirdessék az igét, hogy Isten igéjének kincsei mások számára is hozzáférhetőkké váljanak. Korunk szentírásma-