A Győri Püspökség Körlevelei, 1948

Tartalomjegyzék

9

c) Törekvés a pozitív megoldásokra.

Mindazonáltal a tények ilyen állásánál a katolikus szentírásmagyarázónak, akit alkotó és erős szeretet lelkesít szakmája iránt és az Anyaszent- egyháznak őszinte híve, semmiesetre sem szabad magát távoltartania attól, hogy újra meg újra a bonyolult, mindezideig megoldatlan nehézségekhez nyúljon. Tegye ezt azért, hogy pozitív megoldást dolgozzon ki, oly megoldást, mely az Egyház tanításával, különösen a Szentírás teljes tévedésnélküliségéről szóló hagyománnyal egyezik, de közben a világi tudományok eredményeivel is számot vet. E derék tudósok munkásságát az Úr szőlőjében nemcsak helyesléssel és igazságossággal, hanem szeretettel is kell megítélnünk. E kötelességre gondoljon az Egyház többi fia is, és mindenekelőtt tartsa magát távol attól a kevésbbé okos törekvéstől, mely azt mondja, minden újat, már azért is, mert új, támadni vagy kétségbe kell vonni. Különösen is tartsák szem előtt, hogy az Egyház hozott rendelkezései és törvényei a hit- és erkölcstanra vonatkoznak, és a sok dolog közt, melyet a Szentírás, a törvénykönyvek és a történeti könyvek, a bölcsesség- és prófétai irodalom tartalmaz, csak kevés akad, melynek értelmét az Egyház hivatalos tekintélye megmagyarázta, és oly pontok sem akadnak sokkal számosabban, melyekben a szentatyák megegyeznek. Ennek következtében sok, mégpedig egészen fontos olyan kérdés van, melynek magyarázásánál és tárgyalásánál a katolikus szentírásmagyarázónak teljes mértékben szabad és kell is használnia éleslátását és tehetségét, hogy teljes erejéből munkálkodjék a közjó előmozdítására, az egyházi tudomány állandó előhaladására, az Egyház megvédésére és megbecsülése fokozására. Az Isten gyermekeinek ez az igazi szabadsága, mely egyrészt hűségesen kitart az Egyház tanítása mellett, másrészt a világi tudományok minden segítségét hálásan Isten adományának tekinti és így.használva fel is, támogatva mindenki nemes törekvése által, feltétele és forrása minden igazi sikernek és a katolikus tudományok tartós előmenetelének. Találóan nyilatkozik erről felejthetetlen elődünk, XIII. Leó, amikor ezt mondja : «Sokaknak különféle együttes munkája esetén csak akkor szabad nagy előmenetelre gondolnunk ebben a tudományban, ha a szívekben egyetértés van és ha az elvek biztos alapokon állnak».34

5. A szentírástudomány gyakorlati alkalmazása

a lelkipásztorkodásban.

a) A Szentírás használása a lelki pásztor kodásban

A katolikus szentírásmagyarázat csaknem két évezred alatt hatalmas munkát végzett, hogy Isten szavát, amelyet a Szentírásban kaptak, az emberek mindig mélyebben és tökéletesebben megértsék és minél bensőségesebben szeressék. Aki szemügyre veszi ezt az eredményt, az köny- nyen beláthatja, hogy a híveknek, de különösen a papoknak komoly kötelességük, hogy ezt a kincset, melyet annyi évszázad folyamán a legnagyobb elmék gyűjtöttek össze, most már bőségesen és hűségesen használják. Isten nem azért

adta az embereknek a szent könyveket, hogy kíváncsiságukat kielégítse, sem azért, hogy munkára vagy kutatásra anyagot nyújtson, hanem az apostol szavai szerint azért, hogy a Szentírás «a Jézus Krisztus iránti hit révén oktasson minket az üdvösségre, és hogy az Isten embere tökéletes, minden jótettre kész legyen».35 A papok tehát, akikre a hívek örök üdvösségének gondját bízták, tanulmányozzák elmélyülve a szentkönyveket és tegyék őket sajátjukká imádság és elmélkedés által, osszák szét az isteni kinyilatkoztatás mennyei kincseit szentbeszédek, homiliák és buzdítások által, igazolják a katolikus tanítást a Szentírás szavai által, és világítsák meg a katolikus tant a szent történetből, különösen Krisztus Urunk evangéliumából vett találó példákkal. Mindé tevékenységnél azonban lelkiismeretes gonddal kerüljék azokat az alkalmazásokat, melyek csak személyes önkényből származnak és messziről kerülnek elő. Ennek az ellenkezője nem az Isten igéje komoly használata volna, hanem visszaélés vele. Sokkal inkább úgy adjanak elő mindent, tárgyilagosan, világosan és érthetően, hogy a híveket ne csak az igazi lelki életmódra serkentsék és lelkesítsék, hanem mélyebb tiszteletre is indítsák a Szentírás iránt. A főpásztorok törekedjenek arra, hogy a rájuk bízott hívek körében e tisztelet nyomatékosabban napról-napra tökéletesedjék, és karolják fel azt a törekvést, mely apostoli lelkületű férfiak közreműködésével a Szentírás iránti tiszteletet és szeretetet a katolikusok között dicséretreméltó módon fölébreszteni és felvirágoztatni igyekszik. Fordítsák tehát jóakaratukat és támogatásukat olyan egyesületekre, amelyek azon fáradoznak, hogy a Szentírást, különösen az evangéliumokat a hívek között terjesszék és naponkénti buzgó olvasásukat a keresztény családok körében előmozdítsák. Az egyházi tekintély jóváhagyásával kiadott saját anyanyelvű szentírásfordításokat buzdító szavukkal és ahol ezt a liturgikus szabályok megengedik, megfelelő fölhasználó alkalmazással is támogassák. Vagy maguk tartsanak nyilvános előadásokat éá értekezéseket bibliai kérdésekről, vagy tartassanak ilyeneket jól iskolázott szellemű írók által. A folyóiratokat, melyeket a különféle országokban dicséretreméltóan és nagy haszonnal kiadnak, minden lelkipásztor minden erejével támogassa, és megfelelő módon terjessze, akár bibliai kérdések tudományos tárgyalását és bemutatását szorgalmazzák ezek a kiadványok, akár az ilyen vizsgálatok eredményeit dolgozzák fel a lelkipásztorkodás vagy a hívők lelki igényei szempontjából. Legyenek a lelkipásztorok meggyőződve, hogy hatásos segítségükre lesz a lelkipásztorkodásban mindez és minden más vállalkozás, melyet az apostoli buzgóság és az Isten szava iránti igaz szeretet alkalmasnak talált erre a fölséges célra.

b) A Szentírás tanítása a papnevelő intézetekben.

Ámde senkinek sem kerülheti el a figyelmét, hogy a papok nem felelhetnek meg teljesen ezeknek a követelményeknek, ha szemináriumi éveikben nem sajátítottak el cselekvő és tartós szere-