A Győri Püspökség Körlevelei, 1946
Tartalomjegyzék
A magyar, katolicizmus kiáltványa a szlovákiai magyarok megmentéséért. A különböző irányú napilapok már hetek óta nap-nap mellett hoznak híreket azokról a szörnyű megpróbáltatásokról és szenvedésekről, amelyeknek a szomszéd Szlovákiában élő magyarokat kíméletlen számítású hivatalos eljárással kiteszik. Feljajdult a magyar nemzetgyűlés is az emberiességet megcsúfoló azon szeretetlenség, sőt egyenesen gyűlölet miatt, amely- lyel félmilliónál nagyobb számú ősi lakost nemzeti mivolta, magyarsága miatt üldözi olyan állam, amelynek zászlajára a lényegében szabadságot és egyenlőséget jelentő demokráciát írták. A természetjogba és isteni törvényekbe ütköző ez eljárással szemben nem maradhat szótlan a magyar katolicizmus egésze. Nem lévén saját, külön napilapja, a nyilvánosság előtt nem adhatott közösen és egységesen hangot jogos felháborodásának. Főpásztorai közül azonban többen sokakat megelőzve fájdalmas lélekkel panaszolták fel nyilatkozataikban a béke készítésének idején újabb békétlenséget szülő hallatlan jogtalanságokat, sőt orvoslásért nyiltan a nagyvilág ítéletére is kérőn appelláltak. Hogy semmi kétség ne maradjon a magyar katolicizmus állásfoglalása és segélykiáltása felől, mi főpásztorok a gondozásunk alatt álló papság és hívek nevében is közösen és egységesen ez úton kiáltunk igazságért. Igaz megnyugvás az írás szava szerint csak az igazság és béke csókja révén lehetséges (Zsolt. 84, 11). Távol van tőlünk más állam belső rendes kormányzati ügyeibe beleszólni akarni. De itt most korántsem ez az eset. Nem téveszt meg már most ugyanis senkit a törvényerőre is emelt közmunkarendszeresítési, belső állami rendeletre való utalás, hivatkozás, magyarázkodás és szépíteni akarás. Kétségtelen világosságba helyezik az egész eljárást az előzmények, minden szlovákiai magyarnak ősi lakóhelyéből mindenáron való kitelepíteni akarása, a kitelepítést nem engedélyező párizsi döntés után ismételten elhangzott hivatalos állami nyilatkozatok, amelyek szerint a magyar kérdést azért minden körülmények között és feltétlenül egyszersminden- korra elintézik, végül és főképpen az időlegesnek minősített ú. n. munkára?
