A Győri Püspökség Körlevelei, 1944

Tartalomjegyzék

onnan is, hogy a keresztény hívek nem imádkoznak buzgóbban ezért az ügyért. Újra és újra buzdítunk hát mindenkit, hogy az Egyház szere- tetének melegével, Isteni Megváltónk példáját követve könyörögjenek szakadatlanul.

... az álla m jő kéri...

A jelen körülmények közt az is nemcsak hasznosnak, de egyenesen szükségesnek látszik, hogy buzgón imádkozzunk a királyokért, a fejedelmekért és mindenkiért, ki kormányozza a népet, hogy külső oltalmukkal az Egyház segítségére siethessenek, hogy alakuljon ki egy helyes rend, hogy az isteni szeretet kegyelmével merüljön föl e sötét vihar habjaiból a fáradt emberiség számára «az igazság műve, a béke»,1 s az Anya- szentegyház teljes buzgalommal és tisztaságban élhessen nyugodt és csöndes életet.1 2 Istentől kell kiesdeni, hogy szeressék a bölcseséget azok, akik a népek élén állnak,3 és soha se vonatkozzék rájuk a Szentlélek súlyos ítélete : «Mert az Úrtól vettétek ezt a hatalmat, és a fölségestől az uralmat, ki számonkéri tetteiteket és kifürkészi terveiteket ; mert noha országa szolgái vagytok, nem ítéltetek igazán, nem tartottátok meg az igazság törvényét és nem jártatok Isten akarata szerint. Iszonyúan és hamar megjelenik nektek, mert szigorú ítélet vár a hatalmon levőkre ; a kicsiny ugyanis irgalmat talál, de kemény fenyítés vár a hatalmasokra, mert Isten nem tart senki személyétől és nem fél senki rangjától, hisz a kicsinyt is, a nagyot is ő alkotta, s egyaránt viseli gondját mindegyiknek. Az erősekre azonban szigorúbb vizsgálat várakozik. Hozzátok vagyon tehát szavam, ti királyok, hogy bölcsességet tanuljatok és el ne essetek».4

dj KIEGÉSZÍTVE AZT, AMI HÍJA VAN KRISZTUS SZENVEDÉSEINEK.

De nemcsak fáradságos munkával és állhatatos imával mutatta ki Krisztus Urunk szeplőtelen Jegyese iránti szeretetét, hanem azzal a szenvedéssel, gyötrődéssel is, melyet szabadon, szereiéiből elviselt érte. «Mivel szerette övéit . . . mind1 Is., XXXII, 17.

2 Cí. I Tini., II, 2.

« Cí. Sáp., VI, 23.

4 Ibidem,. VI, 4—10.

végig szerette őket»,1 Egyházát tulajdon vérén szerezte.2 Lépjünk hát kész akarattal Királyunk véres nyomdokaiba. Ezt kívánja üdvösségünk biztonsága : «Ha ugyanis egybenőttünk vele halálának hasonlatosságában, úgy majd a feltámadásban is»,3 és «ha meghaltunk vele, élni is fogunk vele».4 Ezt kívánja tőlünk a valódi, tevékeny szeretet az Egyház iránt s a lelkek iránt, kiket Krisztusnak szül az Egyház. Megváltónk ugyan valóban a kegyelem végtelen tárházát érdemelte ki Egyháza számára kínos szenvedése, kín halála árán, de az isteni Gondviselés terve szerint csak részenként kapunk e kégvelemadományból. Ezeknek a részeknek kisebb vagy nagyobb mértéke nem kevéssé a mi jótetteinktől függ ; e jótettek vonzzák az emberek lelkére a mennyei kegyelmek istenakarata esőjét. Bizonyosan bőséges lesz az égi adományok esője, ha nemcsak forró imával fordulunk Istenhez, különösen az eucharisztikus Áldozatban való lehetőleg mindennapos részvétel által, ha nemcsak a keresztény szeretet művei által igyekszünk könnyíteni a számtalan szűkölködő baján, de e múlandó világ dolgainak elébe helyezzük az el nem múló javakat, e halandó testet önkéntes vezekléssel fékezzük, amennyiben tartózkodunk attól, ami tilos, és terhes és kellemetlen dolgokat vállalunk ; és végül ha ennek a jelen életnek fáradságait, szenvedéseit mintegy Isten kezéből, alázatos lélekkel fogadjuk. így ugyanis az Apostol szerint «kiegészítjük testünkben azt, ami híjjá van Krisztus szenvedéseinek a mi testünkben az ő Teste, az Egyház javára».5

Mikor ezt írjuk, szemünk előtt lebeg azoknak a szerencsétleneknek, sajnos, végtelen sokasága, kikre fájdalommal, könnyezve gondolunk : a betegek, a szegények, a rokkantak, az özvegyek és árvák és az a sok ember, ki a maga vagy hozzátartozói baja miatt halálosan gyötrődik. Atyai lélekkel buzdítunk hát mindenkit, aki bármi

•V

okból szomorúságban, szorongásban él, hogy tekintsen bizalommal az égre és ajánlja fel keserveit annak, aki bőséges jutalmat fog neki visszafizetni. Emlékezzenek mindnyájan arra, hogy szenvedésük nem hiábavaló, hanem, ha türelemmel viselik, nagy hasznát látja az Egyház is, de

1 Ioann., XII, 1.

1 Cí. Act., XX, 28.

3 Rom., VI, 5.

4 II Tini., II, II.

6 Cí. Cd., I, 24, ......