A Győri Püspökség Körlevelei, 1944

Tartalomjegyzék

— 24

megkívánja, hogy a többi emberben is ismerjük fel Krisztus testvérét, aki ugyanarra az örök üdvösségre van hivaTva, mint mi, ha még nincs is velünk egybeforrva az Egyház Testében. Bizony, sajnos, főkép ma akadnak olyanok is, akik dölyfösen kérkednek az ellenségeskedéssel, gyűlölettel és ellenszenvvel, mintha ez nagyban növelné az emberi méltóságot és az emberi erőket. Fájdalmasan szemléljük ennek a tannak szomorú gyümölcseit. Kövessük inkább a mi békességes Királyunkat, aki nemcsak arra tanított, hogy azokat is szeressük, akik nem ugyanabból a nemzetségből származnak,1 hanem még az ellenség szeretetét is lelkünkre kötötte.1 2 Áthatja lelkünket a nemzetek Apostolának felemelő szava és vele együtt zengjük Krisztus szeretetének hosszúságát, szélességét, magasságát, mélységét ;3 ezt a szeretetet pedig sem a népek és szokások különbözősége nem tudja megtörni, sem a világtengerek mérhetetlen távolságai nem csökkenthetik, sem a .jogos vagy jogtalan háború nem képes lerombolni.

Ebben a súlyos órában, Tisztelendő Testvérek, amikor oly sok fájdalom szaggatja a testet, és annyi szomorúság gyötri a lelket, mindenkinek erre a természetfölötti szeretetre kell buzdulnia. Vesse latba az erejét minden derék ember — főkép azokra gondolunk, akik valamilyen társulatban szentelik magukat a segítségnyújtás művének —, és roppant lelki és testi bajokban a szánalom, az irgalmasság csodálatos versengésével siessenek a szűkölködők segítségére. ; Jézus Krisztus titokzatos Testének nagylelkűsége, kimeríthetetlen termékenysége tündöklik ezáltal minden népben.

b) ÁLLHATATOS TEVÉKENYSÉGGEL.

Arra a mindenkire kiterjedő általános szeretetre, mellyel Krisztus az Egyházat szerette, tevékeny és állhatatos szeretettel kell felelnünk. Szeressük hát mi is kitartó buzgó akarattal Krisztus titokzatos Testét. Megváltónk Isten Fia volt, mégis megtestesülésétől halandó élete végéig szüntelenül fáradozott. Lerakta Egyházának alapjait, életszentsége ragyogó példájával, prédikációival, beszélgetéseivel, meghívásaival és megbízásai1 Cf. Luc., X, 33—37.

2 Cf. Luc., VI, 27—35 ; Matth., V, 44—48.

5 Cf. Eph., III, 18.

val megalapította és megszilárdította Egyházát. Az hát a kívánságunk, fontolja meg alaposan mindenki, aki anyjának ismeri el az Egyházat, hogy Jézus Krisztus titokzatos Teste minden tagjának kötelessége, hogy a neki jutott szerep szerint erőteljesen, szorgalmasan közreműködjék ennek a Testnek építésében és gyarapításában ; ez a kötelesség nemcsak a szentély szolgáira hárul, nem is csak azokra, kik a szerzetes élettel adták magukat. Istennek. Szeretnénk, ha különösen azok szívlelnék ezt meg (aminthogy dicséretre méltón meg is teszik), akik az Actio Catholica seregében segítik tevékenységükkel a püspököket és papokat, s azok, kik a vallásos egyesületekben segédkeznek e cél elérésében. Ki ne látná, milyen jelentős, milyen fontos az ő serény, gondos munkájuk a jelen helyzetben.

c) SZÜNTELEN IMÁDSÁGGAL.

Nem mellőzhetjük itt hallgatással a családapákat, a családanyákat, kikre Megváltóik titokzatos Teste zsenge tagjait bízta. Kérve kérjük őket Krisztus és az Egyház iránt való szere- tetükre, hogy aggódó gonddal vigyázzanak a rájuk bízott gyermekekre, óvják őket minden cselvetéstől, mely ma oly könnyen veti ki rájuk hálóját.

Megváltónk különösen azzal mutatta meg lángoló szeretetét az Egyház iránt, hogy buzgón könyörgött érette Atyjánál. Hiszen mindannyian tudjátok, Tisztelendő Testvérek, hogy csak néhány példát említsünk, milyen buzgón imádkozott röviddel keresztrefeszítése előtt Péterért,1 a többi apostolért2 és végül mindenkiért, kik az isteni ige hirdetése által hinni fognak benne.3

... az Egyház tagjaiért . . .

Kövessük hát Krisztus példáját és kérjük minden nap az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásához.4 Szálljon minden nap valamennyiünk imája a mennybe, és ajánlja Istennek Jézus Krisztus titokzatos Testének minden tagját, elsősorban a püspököket, akiken egyházmegyéjük különös gondja nyugszik ; a

1 Cf. Luc., XXII, 32.

2 Cf. Ioann., XVII, 9—19.

3 Cf. Ioann., XVII, 20—23.

4 Cf. Matth., IX, 38 ; Luc., X, 2.