A Győri Püspökség Körlevelei, 1944
Tartalomjegyzék
17 — nek, az Egyháznak a feje»,1 és a legrégibb Szent- atyák müveiből is állandóan kicsendül az a tanitás, hogy az isteni Megváltó szociális testével egy misztikus személyt képez, vagy amint Szent Ágoston mondja : az egész Krisztust.1 2 Sőt, Üdvözítőnk maga is összehasonlítja ezt az egyesülést azzal a csodálatos egységgel, mely által a Fiú az Atyában van, és az Atya a Fiúban.3 Jogi és társadalmi kötelékek. Krisztussal és Krisztusban való egybekapcsolódásunk elsősorban abban áll, hogy mivel a keresztény közösség — Alapítójának szándéka szerint — tökéletes társadalmi, azaz szociális Test, szükségképpen összes tagjai összekapcsolódnak a közös cél által, amelyben mindnyájan egyetértenek. Kétségtelen, hogy minél nemesebb a cél, amelyre törekszenek, minél istenibb a forrás, amelyből az ered, annál kiválóbb az egység. Márpedig a leg- magasztosabb cél : a Test tagjainak állandó meg- szentelődése Isten és a Bárány dicsőségére, aki megöletett4. A forrás pedig legistenibb : nemcsak az Örök Atya elhatározása, nemcsak Üdvözítőnk kegyes akarata, hanem a Szentlélek ihletése is, mellyel értelmünket és akaratunkat ösztökéli. Mert ha a legcselcélyebb üdvösséges cselekedetre sem vagyunk képesek a Szentlélek nélkül, hogyan törekedhetne egy akarattal a hármas Egy Isten dicsőségére minden nép, minden fáj megszámlálhatatlan sokasága annak ereje nélkül, kit az Atya és Fiú leheli örök egy szerelmével? Mondottuk, hogy Krisztus e szociális Testének, Alkotója akarata szerint, láthatónak kell lennie. így szükséges, hogy a tagok egysége külsőleg is megnyilvánuljon, amennyiben egy hitet vallanak, ugyanazokkal a szentségekkel élnek, ugyanabban az áldozatban vesznek részt, és szorgosan megtartják ugyanazokat a törvényeket. Azonkívül az is elengedhetetlenül szükséges, hogy mindenki előtt szembeszökően kitűnjék a legmagasabb Fő, aki hatékonyan irányítja kitűzött célja felé a tagok egymást kölcsönösen segítő tevékenységét : Jézus Krisztus földi Helytartója. Mert ahogy elküldte az isteni Megváltó az igazság 1 Col., I, 18. 2 Cf. Enarr. in Ps., XVII, 51 et XC, II, 1 : Migne, P. L., XXXVI, 154 et XXXVII, 1159. 8 Ioann., XVII, 21—23. 4 Apoc., V, 12—13. Vigasztaló Lelkét, és azt a szerepet adta neki,1 hogy az Egyház titkos kormányzását vegye kézbe, Péternek és utódainak viszont azt hagyta meg, hogy a földön képviseljék személyét s látható módon is vezessék a keresztény közösséget. Teológiai erények. Ezek a jogi kapcsolatok már magukban véve is messze fölülmúlják a legkiválóbb emberi társulatok kötelékeit is ; mégis szükségképpen ezekhez járul az egységnek egy másik tényezője, az a három erény, melyek legszorosabban egyesítenek bennünket Istennel ; a keresztény hitre, reményre, és szeretetre gondolunk. Mert hiszen, amint az Apostol mondja «egy az Ur, egy a hit»,2 az a hit t. L, mellyel elérjük az egyedül igaz Istent, és akit küldött, Jézus Krisztust.3 A tanítvány, akit különösen szeretett Jézus, megtanít bennünket, milyen bensőképpen kapcsolódunk a hit által Istenhez : «Bárki vallja, hogy Jézus az Isten Fia, abban az Isten marad és ő az Istenben».4 Époly szorosan kapcsol bennünket ez a keresztény hit egymáshoz és isteni Főnkhöz is. Mert valahányan hiszünk, «a hitnek ugyanaz a Lelke van bennünk»,6 ugyanaz a krisztusi fény •világosít meg, ugyanazon a krisztusi táplálékon nevelkedünk és ugyanaz a krisztusi tekintély és tanítói hatalom vezet minket. Ha tehát mindannyiunkban a hitnek ugyanaz a lelke él, ugyanazt az életet éljük mindannyian az Isten Fiában való hitben, aki szeretett minket és önmagát adta érettünk.6 Igv aztán Krisztus, a mi Fejünk, ha élő hitünk által magunkba fogadjuk és szívünkben lakik,7 hitünknek nemcsak szerzője, hanem beteljesítője is.8 Amint a hit Istenhez, mint az igazság kútfejéhez kapcsol bennünket e földön, úgy a keresztény reménység erénye által Istent, mint a boldogság kútfejét kívánjuk meg. «Várva-várva a boldog reménységet, s a nagy Isten dicsőségének eljövetelét».9 Közös vágy él bennünk a meny1 Cf. Ioann., XIV, 16 et 26. 2 Eph., IV, 5. 3 Cf. Ioann., XVII, 3. 4 I Ioann., IV, 15. 5 II Cor., IV, 13. 6 Cf. Gál., II, 20. ' 7 Cf. Eph., III, 17. 8 Cf. Hebr., XII, 2. 9 Tit., II, 13.
