A Győri Püspökség Körlevelei, 1944

Tartalomjegyzék

- 7

Izrael házának elveszett juhaihoz küldetett —1 megfért egymással a Törvény és az Evangélium;1 2 halálának keresztfáján azonban Jézus a Törvényt annak rendelkezéseivel együtt megszüntette,3 az Ó Szövetség adóslevelét feltűzte a keresztre,4 az egész emberi nemért kiontott vérében Űj Szövetséget alapított.5 «Oly nyilvánvaló volt akkor, — így beszél Nagy Szent Leó az Úr keresztjéről — az átmenet a Törvénytől az Evangéliumhoz, a Zsinagógától az Egyházhoz, a sok áldozattól az egyetlen Áldozathoz, hogy mikor az Úr kilehelte lelkét, váratlan erővel, a tetejétől az aljáig, kettészakadt az a titokzatos kárpit, mely elzárta a templom szentélyét és annak szent titkát.6

A kereszten tehát meghalt a Régi Törvény, s aztán nemsokára el kellett temetni, mert halálhozóvá vált,7 meghalt a Régi Törvény, hogy helyt adjon az Új Szövetségnek, amelyben Krisztus apostolokat választott alkalmas szolgákul:8 Üdvözítőnk már a Szűz méhében Feje lett az egész emberi családnak, teljes mértékben mégis a Kereszt erejéből gyakorolja a Fej tisztségét az Egyházban. «Ugyanis — az Angyali és Általános Doktor véleménye szerint — a Kereszt győzelme által érdemelte ki a népek feletti hatalmát és uralmát»;9 e győzelem által mérhetetlenül gyarapította számunkra azon kegyelmek tárházát, amelyeket, míg az égben dicsőségesen uralkodik, szünet nélkül és bőségesen oszt ki halandó tagjainak ; a Kereszten kiontott vére által érte el azt, hogy az isteni harag akadályát ledöntve minden égi adomány, leginkább pedig az Új és Ó Szövetség lelki ajándékai kiömölhessenek az Üdvözítő forrásaiból az emberek, főleg a hívők üdvösségére ; végül a Keresztfán szerezte meg magának az Egyházat, azaz misztikus Testének minden tagját ; amelyek t. i. csakis a Kereszt üdvhozó

1 Cf. Matth., XV, 24.

2 Cf. S. Thom., I—II, q. 103, a. 3, ad 2.

3 Cf. Eph., II, 15.

4 Cf. Col., II, 14.

5 Cf. Matth., XXVI, 28 et I Cor., XI, 25.

6 Leo M., Serm., LXVIII ; 3 : Migne, P. L., LIV, 374.

7 Cf. Hier, et August., Epist. CXLI, 14 et CXVI 16 : Migne, P. L., XXII, 924 et 943; S. Thom., I—II, q. 103* a. 3 ad 2 ; a. 4 ad 1 ; Concil. Flór., pro Iacob. : Mansi, XXXI, 1738.

8 Cf. II Cor., III, 6.

9 Cf. S. Thom., III, q. 42, a. 1.

erejéből, a Keresztség fürdője által egyesülnek e titokzatos Testtel, amelyben ugyanis már teljesen Krisztus uralma alá kerültek.

Ha Üdvözítőnk a szó legigazibb értelmében halála által lett az Egyház fejévé, úgy az Egyház is az ő vére által nyert bőséges részesedést a Szentiélekben : részesedést, amely reá az Emberfiának a keresztfán történt felmagasztalása és megdicsőülése óta isteni fényt áraszt. Ekkor, a templom kárpit]ának kettéhasadásakor történt ugyanis, mint Sz. Ágoston megjegyzi,1 hogy a Vigasztaló karizmáinak harmatja, amely eddig csak a gyapjúra szállott, elhagyta a kiszáradt gyapjat és megöntözte az egész földkerekséget, vagyis a katolikus Egyházat, amelyet sem népi, sem területi határok nem korlátoznak. Az Örök Atya Fia tehát, miként megtestesülésének első pillanatában a Szentlélek teljességével ékesítette föl a vele lényegileg egyesült emberi természetet, hogy a megváltás véres művében az istenség alkalmas eszköze lehessen, úgy drága halálának óráján Egyházát is el akarta halmozni a Szentlélek bőségesebb ajándékaival, hogy az á Megváltás isteni gyümölcseinek szétosztásában a megtestesült Igének hatásos és sohasem hiányzó eszköze legyen. Azért van ugyanis at Egyház jogi küldetésének, tanító, kormányzó és szentségeket kiszolgáltató hatalmának felsőbb ereje és képessége Krisztus Testének építéséhez, mert a kereszten függő Krisztus Jézus megnyitotta Egyháza számára az isteni adományok forrását, hogy ezek által képes legyen az embereket tévedhetetlenül tanítani, az üdvösség útján Istentől megvilágosított pásztorokkal vezetni és a mennyei kegyelmek bőségével elárasztani.

Ha a keresztnek e titkait mind figyelmes megfontolás tárgyává tesszük, nem homályos már előttünk az Apostolnak az efezusiakhoz intézett tanítása, hogy Krisztus a zsidókat és pogányokat vére által egyesítette, «lebontva a saját testében a közbeeső válaszfalat», amely a két népet egymástól elválasztotta, és hatályon kívül helyezte a Régi Törvényt, «hogy a kettőt új emberré teremtse önmagában», t. i. Egyházzá, és a keresztfa által egy testben mindkettőt kibékítse az Istennel.2

1 Cf. De pecc. őrig., XXV, 29 : Migne, P. L., XLIV, 400.

3 Cf. Eph., II, 14—16.