A Győri Püspökség Körlevelei, 1944
Tartalomjegyzék
mintegy Isten kezéből fogadják viharos korunknak azt a sok viszontagságát és szenvedését, mely szinte számtalan embert oly hevesen kínoz és gyötör, az természetes indítással irányítja figyelmüket a földi és mulékony dolgokról az égiekre és örökkévalókra, és heves vágyat, titokzatos szomjúságot ébreszt bennük a lelki dolgok után. A Szentlélek késztetése folytán ösztönözve és mintegy hajtva érzik magukat arra, hogy szorgalmasabban keressék az Isten országát. Ugyanis minél inkább elszakadnak az emberek e világ hiúságaitól és főleg a jelenvalók rendetlen szeretetétől, annál alkalmasabbakká válnak a természetfeletti hittitkok szemlélésére. Márpedig a földi dolgok csalárd és hiú volta talán soha oly világosan nem volt észlelhető, mint ma, mikor országok és államok omlanak össze, mikor a tenger hatalmas térségein minden szempontból roppant értékű vagyonok merülnek alá, mikor a városok, falvak és termőföldek romhalmazzá válnak és testvérgyilkossággal szennyeződnek be. De azután bízunk abban is, hogy, amit Jézus Krisztus titokzatos Testéről ki akarunk fejteni, nem lesz alkalmatlan és hiábavaló, azok számára sem, akik a katolikus Egyház ölétől el vannak választva. Nemcsak azért reméljük ezt, mert ezeknek a jóakarata az Egyház iránt, úgy látszik, napról-napra növekszik, hanem azért is, mert meg vagyunk róla győződve, hogy mikor látják, miként kel föl nemzet nemzet ellen, ország ország ellen, és miként növekszik szinte a végtelenségig a széthúzás, a versengés és a gyűlölet, ha pedig az Egyházra tekintenek, azt veszik észre, hogy abban mindenféle ember testvéri szövetségben egyesül Krisztussal, akkor bizonyosan meg kell csodálniok ezt a szeretetszövetséget, és az isteni kegyelem sugallatára és ösztönzésére felébred bennük a vágy, hogy ebben az egységben és szeretetben ők is részesüljenek. De még egy — Számunkra igen ked\^s — körülmény is eszünkbe juttatja ezt a tant és igen megörvendeztet Bennünket. Az elmúlt évben, püspökkészentelésünk huszonötödik évében nagy vigasztalással láttunk valamit, ami Jézus Krisztus titokzatos Testének képét az egész földkerekség minden táján szembeszökően és jelentőségteljesen ragyogtatta fel. Láttuk ugyanis, hogy míg a gyilkos és tartós háború a népek testvéri közösségét sajnálatosan szétszaggatta, a világ minden részéről, ahol csak Krisztusban gyermekeink vannak, egységes akarattal és szeretettel gondoltak a közös Atyára, aki mindenki gondja és aggodalmával szívében, ily viharos időben kormányozza a katolikus Egyház hajóját. Ebben bizonyítva láttuk nem csak a keresztények közösségének csodálatos egységét, hanem azt is, hogy miként Mi minden népet atyai szívvel szeretünk, úgy az egymással harcban álló népek katolikusai is úgy tekintenek Jézus Krisztus Helytartójára, mint mindannyiuk szeretett Atyjára, aki az emberi háborúságoknak nyugtalan zavargásai fölé emelkedve, minden részrehajlás nélkül, romlatlan ítélettel ajánlja és erőihez képest védi is az igazságot, a jogot és a szeretetet. Nem kevesebb vigasztalásunkra szolgált az, hogy — amint értesültünk — önként és szívesen adományokat gyűjtöttek, hogy azokból Rómában templomot építsenek és azt Szent elődünkről és névrokonunkról, I. Jenő pápáról nevezzék el. Azt óhajtjuk hát, hogy amint ez'a templom, amelyet minden keresztény akarata és adománya épít majd fel, ennek az évfordulónak az emlékét örökíti majd meg, úgy a Mi hálánkról meg ez a körlevél tegyen bizonyságot, amelyben azokról az élő kövekről van szó, amelyek Krisztusra, az élő szegletkőre helyezve, minden kézzel épített templomnál sokkal kiválóbb templommá épülnek egybe, t. i. Istennek lakhelyévé a Lélekben.1 De leginkább lelkipásztori gondoskodásunk indít arra, hogy most erről a tanról világosan és tüzetesebben tárgyaljunk. Erről a kérdésről ugyanis sokat írtak már ; azt is tudjuk, hogy ma nem kevesen még serényebben tanulmányozzák azt, hiszen az a keresztények jámborságát gyönyörködteti és táplálja. Ez főként arra vezethető vissza, hogy feléledt a szent liturgia iránt váló érdeklődés, meghonosodott az eucharisztikus eledel gyakori vételének szokása és végül örvendetesen elterjedt Jézus szentséges Szívének buzgóbb tisztelete, és mind ez arra vezetett, hogy sokan mélyebben tanulmányozzák Krisztusnak az Egyházban őrzött kifürkészhetetlen gazdagságait. Ehhez járult, hogy az utóbbi időben több közlemény jelent meg az Actio Catholica-ról és ezek még szorosabbnak mutatták a keresztények egymásközti és a hierarchikus Egyházzal, főleg pedig' a római pápával való viszonyát, s így nagy be- .folyással voltak e kérdés megvilágosítására. MindCí. Eph., II, 21—22; I Petr., II, 5.