A Győri Püspökség Körlevelei, 1944
Tartalomjegyzék
SZENTATYÁNKNAK ISTEN KEGYELMÉBŐL XII. PIUS PÁPÁNAK KÖRLEVELE JÉZUS KRISZTUS MISZTIKUS TESTÉRŐL ■ ÉS ABBAN KRISZTUSSAL VALÓ KAPCSOLATUNKRÓL. TISZTELENDŐ TESTVÉREINKNEK A PÁTRIÁRKÁKNAK PRÍMÁSOKNAK, ÉRSEKEKNEK, PÜSPÖKÖKNEK ÉS EGYÉB FŐPÁSZTOROKNAK KIK AZ APOSTOLI SZENTSZÉKKEL BÉKESSÉGBEN ÉS EGYSÉGBEN ÉJINEK xir. pius pápa TISZTELENDŐ TESTVÉREK, ÜDVÖZLET ÉS ATYAI ÁLDÁS! BEVEZETÉS. Krisztus misztikus testéről, az Egyházról,1 először magának a Megváltónak ajkáról hallottunk. Ez a tanítás az ilyen kiváló Fővel való összeköttetésünknek soha eléggé nem magasztalt jótéteményét világítja meg. Olyan tanról van hát szó, mely fontosságánál és méltóságánál fogva valóban minden embert, aki csak a Szentlélek hatása alatt áll, szemlélődésre hív, értelmüket megvilágosítja, és ezáltal nagy mértékben ösztönzi őket azokra az üdvös cselekedetekre, amelyek e tanításnak megfelelnek. Azért feladatunknak tartjuk, hogy e körlevél által hozzátok szóljunk és különösen azt fejtsük ki, ami a küzdő Egyházra vonatkozik. Amire nemcsak, ennek az igazságnak kiváló fensége indít bennünket, hanem korunk körülményei is. Arról a gazdagságról szándékozunk beszélni, amelyet Krisztus az Egyház ölébe helyezett. Ezt az Egyházat Krisztus tulajdon vérén szerezte,2 és tagjai töviskoszorús Fejjel dicsekszenek. Világos tanujele ez annak, hogy dicsőséges és kiváló dolgok csak a szenvedésből születhetnek, és ezért örülnünk kell, ha Krisztus szenvedéseiben részt- vehetünk, hogy az ő dicsőségének megnyilatkozásában is vigadva örvendezzünk.1 Elsősorban azt kell megfontolnunk, hogy az emberi nem Megváltóját épp azok üldözték, rágalmazták és kínozták, akik üdvösségének megszerzését magára vállalta, és az általa alapított társaság ebben is hasonlít isteni Alapítójára. Nem tagadjuk, sőt Isten iránt való hálával valljuk, hogy ebben a zavaros korban nincsenek kevesen, akik, bár Jézus Krisztus nyájától el vannak választva, mégis úgy tekintenek ez Egyházra, mint az üdvösség egyedüli kikötőjére. De azt is tudjuk, hogy Isten Egyházát nemcsak azok vetik meg és ócsárolják gőgösen és ellenségesen, akik a keresztény bölcseség fényét megvetve, szánalmasan visszatérnek az őspogány tanokhoz, erkölcsökhöz és intézményekhez. Gyakran félreismeri, elhanyagolja, sőt bizonyos csömörrel, ellenszenvvel utasítja azt vissza sok keresztény is, akiket vagy a tévedések hamis látszata szedett rá, vagy a világ romlottsága bűvölt el. Elég okunk van hát arra, Tisztelendő Testvérek, hogy lelkiismeretünk szavára hallgatva és sokak óhajának elegettéve, mindenkinek szeme elé állítsuk és dicsérjük az Anyaszentegyház szépségét, dicsőségét, hiszen Isten után mindent neki köszönünk. Reméljük, hogy e tanításunk és buzdításunk a jelen körülmények között bőségesebb gyümölcsöket hoz a hívők számára. Tudjuk ugyanis, hogy ha megbékélt és megnyugvó akarattal, 1 Cf. Col. I. 24. 2 AcL, XX, 28. 1 Cf. I Petr., IV, 13.
