A Győri Püspökség Körlevelei, 1944
Tartalomjegyzék
58 3295. sz. Óvás az öngyilkosságtól. A lehetőséghez képest szívesen nyújtok anyagi támogatást is. E helyen újból hangsúlyozom, hogy a menekült hívekre is különös lelkipásztori gondunk legyen. Az anyagi megsegítésen túlmenően nyújtsunk nekik lelki vigaszt, látogassuk őket is, akiknek lelke a földi értékek elvesztése után fogékonyabb az örök igazságok befogadására. Látogatásukról vezessünk naplószerű feljegyzéseket. Sokhelyen a menekültek házasságot is kötnek. Legyen gondunk rá, hogy az illetékes plébániákat erről értesítsük. Mivel ez ma sokszor lehetetlen, az ilyen házasságkötéseket nyilvántartásba kell venni, hogy adandó alkalommal az értesítés el ne maradjon. Mind gyakrabban hallunk és olvasunk olyan híreket, hogy a háborús megpróbáltatások súlya alatt, vagy az azoktól való félelemben sokan saját maguk dobják el Istentől kapott életüket. Kérem a Tdő Testvéreket: hívják fel a hívek figyelmét arra, hogy az ön- gyilkosság minden körülmények között súlyos bűn. Nem jogosít fel öngyilkosságra a megbecstelenítés előli menekvés sem, még ha ez a fogadott tisztaság megőrzésének természetfeletti szempontjából történnék is. A szenvedésnek, megaláztatásnak minden nemét az Üdvözítő példájára türelemmel, hősi lélekkel kell elviselni, abban a biztos reményben, hogy az Úr bőségesen megfizet majd azoknak, akik őt a kereszthordozásban követték. Bármily sérelem, bántódás érjen is bennünket, ha szívünk tiszta, a legmélyebb emberi megaláztatásban is Isten gyermekei és a menny- ország örökösei vagyunk. Ezt a reményt s boldogító ígéretet múló földi bajok miatt eldobni magunktól semmi körülmények között nem szabad. A hősi halált halt, a háborúban eltűnt vagy hadifogságba esett közszolgálati alkalmazottak és hozzátartozóiknak ellátása tárgyában a m. kir. minisztérium 3U60 —1944. M. E. sz. a. kiadott rendeletét tudomás és az érdekelt tanítók, tanárok hozzátartozóival való közlés végett — utalással a folyó évi IV. számú körlevél 27. lapján 29U. isk. szám alatt megjelent közleményre — ezennel szószerinti szövegben közreadom. „A m. kir. minisztéiium az 1939:11. t.-c. 141. § ának (2) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendeli: 1. §. A jelen rendelet hatálya alá tartoznak az állami és velük az ellátás szempontjából egyenlőknek tekintendő alkalmazottak, továbbá az állammal az ellátás szempontjából viszonosságban álló intézmények kötelékébe tartozó alkalmazottak, valamint az 1921 : XXX11. t.-c. hatálya alá tartozó katonai, csendőrségi és rendőrségi személyek. 2. §. (1) A hősi halált halt alkalmazott és nyugdíjas (nyugállományú egyén) ellátásra jogosult özvegyének özvegyi nyugdíját az alapul szolgáló beszámítható javadalmazás 66%-ában kell megállapítani, ha pedig a fennálló rendelkezések az özvegyi nyugdíjat meghatározott összegben állapítják meg, özvegyi nyugdíj címén ennek az összegnek 32 %- kal felemelt összege jár. A beszámítható javadalmazás és a szolgálati idő alapulvétele tekintetében a tiősi halált halt személy halálának időpontja irányadó. (2) Az ellátásra jogosult egyéb hozzátartozók ellátásának megállapításánál az (1) bekezdésben foglalt rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell. (3) Az özvegyi nyugdíjnak és a nevelési járuléknak az 1921: XXXII. t.-c. 45. § a alapján emelése esetén az ellátást a jelen szakasz (1) és (2) bekezdése szerint megállapított özvegyi nyugdíj és nevelési járulék összegének alapulvétele mellett kell felemelni. Ha az így felemelt ellátás összege kevesebb, mint az alacsonyabb rangosztály szerint megállapítható ellátás felemelt összege, ellátás fejében ez a magasabb összeg jár. 1118. sz. A hősi halált halt, a háborúban eltűnt vagy hadifogságba esett köz- szolgálati alkalmazottak és hozzátartozóik ellátása.
