A Győri Püspökség Körlevelei, 1944
Tartalomjegyzék
b) a szokott okok alapján és feltételek mellett felmentést adjanak a vegyesvallás, 1—II. fokú oldalági sógorság, II—III. fokú oldalági vérrokonság, crimen (neutro machinante), disparitas cultus akadálya alól, ha a házasság lelki vagy anyagi kár nélkül el nem halasztható; c) névváltoztatások, örökbefogadások, törvényesítések, anyakönyvi kiigazítások feljegyzését elrendelhessék. A bizonyító okmányokat kötelesek visszatartani, s a kapcsolatok helyre- állítása után az ügyeket az egyházmegyei hatósághoz fel kell terjeszteniük. Az a—b) alatt felsorolt esetekben mindig hivatkozni kell az Apostoli Szentszéktől az egyházmegyei hatóság útján 2445/1944. szám alatt kapott felhatalmazásra, a c) alatti esetekben pedig az egyházmegyei hatóság 2445/1944. számára. A hirdetések alóli felmentést minden plébános megadhatja a ZsH. 211. §-a alapján. Ezenfelül tanulmányozzák, Tdő Papjaim, a C. J. C. által a periculum mortis eseteire adott felhatalmazásokat. Megjegyzem, hogy a periculum mortis nemcsak belső okból (pl. betegségből) származhatok, hanem bármely külső okból is (pl. háború, veszedelmes ragályok stb), amely miatt az emberek élete veszélyben forog, s éppenúgy lehetséges elpusztulásuk, rhint megmenekülésük. „Testvérek! Legyetek állhatatosak és tartsátok erősen a hagyományokat ... Urunk, Jézus Krisztus maga, és Isten, a mi Atyánk, aki megszeretett minket és örök vigasztalást s jó reménységet ajándékozott nekünk kegyelemben, buzdítsa és erősítse meg szíveteket minden jócselekedetben és beszédben“ (II. Tessz. 2, 14—16.). Tisztelendő Testvérek! Tudomásomra jutott, hogy sok helyen a plébános és katolikus tanítónők közreműködésével megalakult a leány- levente-egyesület. Ezzel kapcsolatban emlékeztetem Tdő Testvéreimet a múlt évi V. számú körlevél 27. lapján közölt rendelkezésemre, mely szerint katolikus tanítónők leánylevente egyesü- let vezetését előzetes engedélyem nélkül el nem vállalhatják. Ilyen engedélyt eddig senki sem kapott. Ami a tanítónőkre vonatkozik, fokozott mértékben áll a plébánosokra és lelkészekre is. Több helyen a községi elöljáróság sürgette a leánylevente egyesület megalakítását. Tette ezt az alispán felhívása kapcsán, melyet a községi elöljáróságok parancsnak vettek. Ezzel szemben rá kell mutatnom arra, hogy a leánylevente megalakítását az alispán nem rendelte el, hanem csak ajánlotta. A leánylevente csak önkéntes jelentkezés alapján működhetik, abba senki nem kényszeríthető, sem gyermek, még ke- vésbbé tanítónő. Teljes egészében fenntartva hivatkozott rendelkezésemet, újból hangsúlyozom, hogy 1. katolikus leányifjúsági egyesületeink minden körülmények között fenn- tartandók, továbbfejlesztendők; ahol nincsenek, megalakítandók; 2. a leánylevente ügyét előzetes engedélyem nélkül sem a plébánosok, sem a tanítónők nem mozdíthatják elő; 3. a katolikus leányifjúsági egyesületekben is rendszeresen tanítani kell a honvédelmi és egyéb ismereteket, melyek a leánylevente-egyesületekben rendszeresen előadatnak; 4. hogy ezt a katolikus ifjúsági vezetők minél könnyebben megtehessék, lehetőiig végezzék el a leánylevente vezetői tanfolyamát. Győr, 1944. szeptember 6. VILMOS s. k„ püspök. üvfiregyházmefiyci AUp Nyomdája 24200
