A Győri Püspökség Körlevelei, 1943
Tartalomjegyzék
51 Indokolás: I. A tkvi hatóság -1941. évi május hó 31-én kelt 4212/1941. tk. számú végzésével elrendelte az A/a- másolatban csatolt adásvételi szerződés alapján a tulajdonjog bekebelezését a kérelmezők javára a b.-i róm. kát. egyházközség javára bejegyzett ingatlanra vonatkozóan s erről csupán az eladó egyházközséget rendelte értesíteni az illetékes plébános útján. 1943. február 23-án előterjesztett kérelemre a tkvi hatóság a fenti végzést utólag kiadni rendelte az esztergomi egyházmegyei főhatóságnak, amely a részére 1943. március 9-én kézbesített tulajdonjog bekebelezést elrendelő vég zés ellen március 22-én felfolyamodással élt s melyben kérte a megtámadott végzés hatályon kívül helyezését, mert az egyházi vagyon elidegenítésére vonatkozó vételi ügylet felsőbb hatósági jóváhagyás hiányában a tulajdonjog bekebelezésére nem volt alkalmas. II. A kir. törvényszék először is a * felfolyamodó érdekeltségét és felfolya- modási jogosultságát tette vizsgálat tárgyává, s ehhez képest döntötte el, éspedig igenlőleg, hogy ki kellett-e kézbesíteni a b.-i róm. kát. egyházközség ellenében beadott tulajdonjog bekebelezése iránti kérelem tárgyában hozott végzést az egyházi felügyelő hatóságnak, vagyis a felfolyamodónak. Ugyanis abból következtetve, hogy a 44.326/1906. I. M. sz. rendelet értelmében a felekezeti iskolai alapvagyon változásáról az egyházmegyei főhatóság is értesítendő, továbbá hogy ameny- nyiben valamely község tulajdonát képező ingatlanvagyon állagában változás áll be, erről annak felettes hatósága is, éspedig a vármegye alispánja, kiskorút vagy gondnokoltat érdeklő vagyonátruházás tkvi bejegyzése esetében pedig a gyámhatóság is értesítendő, az állandó bírói gyakorlatnak is megfelelően a kir. törvényszék arra az álláspontra helyezkedett, hogy az egyház- község vagyonállapotában beálló tkvi változást tartalmazó végzést a tkvi hatóságnak az illetékes püspökség vagy érsekség, mint felettes hatóság részére is ki kellett volna kézbesítenie, és így ezen hatóság felfolyamodási joggal bíró érdekelt félnek tekintendő. III. Továbbá vizsgálat tárgyává tette a kir. törvényszék, hogy tekintettel a tulajdonjogi bekebelezés foganatosítása óta eltelt hosszabb, majdnem két évi időre, nem tekintendő-e elkésettnek a felfolyamodás, figyelemmel a tkvi rtar- tás 141. §. 2. bekezdésében foglalt azon rendelkezésre is, hogy ha a kézbesítés rendellenesen vagy egyáltalán nem történt meg, ez a nyilvánkönyvi bejegyez- vények érvényességének megtámadására okul nem szolgálhat és így a sérelmes határozat ellen csak törlési perrel kereshető jogorvoslat. A bírói gyakorlat azonban a tkvi rtartás 138. és 141. § ában .foglalt rendelkezések értelmezéseként olyan irányban fejlődött ki, hogy a kézbesítés elmaradásának a következménye az, hogy a felfolyamodási határidő el sem kezdődik és így a felfolyamodás bármikor beadható, kivéve amennyiben harmadik jóhiszemű személy az ingatlanra jogot szerzett, mert ezesetben a felfolyamodás határideje a bejelentéstől számított három év. (Sárfy: Tkvi rendtartás, 476 , 482. és 492. oldal.) Mindezért a bíróság a felfolyamodást érdemben bírálta el. IV. Az A/a szerződést, melynek alapján a tkvi hatóság a tulajdonjog bekebelezését a b.-i róm. kát. egyházközség ellenében elrendelte, az egyházközség nevében a plébános kötötte meg és írta alá és a szerződésben a felügye-
