A Győri Püspökség Körlevelei, 1942
Tartalomjegyzék
28 és jól kiejtett ének emeli, fokozza a szent cselekmény bensőségét, az érthetetlenül elhadart vagy vontatott, az önmagát kereső, saját hangjában tetszelgő ének értéktelen sallang, lélek nélkül való külsőség. A pap és a kántor áhítatos, szép éneke önként felébreszti a hívekben az éneklés vágyát Kézenfekvő, hogy erre elsősorban a gyermekek jönnek figyelembe. A tapasztalat bizonyítja, hogy az iskolásgyermekek nemcsak szívesen kapcsolódnak be a liturgikus énekbe, hanem kis törődés és hozzáértés mellett ennek szépségét nagyon emelik. S ha a gyermekeket sikerült bevonni a liturgikus énekbe, akkor már csak rövid idő kérdése, hogy felnőtt híveink is bekapcsolódjanak abba. így lesz a liturgia híveink számára is bensőséges élmény, átélt valóság. Tanulékony népünk megtiszteltetésnek veszi, ha az egyház hivatalos ténykedéseinek cselekvő részesévé tesszük. Természetes, hogy komoly nehézségeket kell itt leküzdenünk, de'Isten dicsőségének előmozdítása, a mi őszinte buzgósá- gunk minden akadályon diadalmaskodik. A cél elérésének egyik leghatásosabb eszköze az iskolai énektanítás mellett a népénekkar megszervezése. Számtalan helyen és pedig aránylag kis községekben is dicséretes eredménnyel működnek már templomi énekkarok, Tévedés volna azt hinni, hogy az énekkar elveszi a többi hivek kedvét az énekléstől. Ellenkezőleg az elfásultakat felrázza, a közömböseket fellelkesíti és egészséges mozgalmasságot hoz a hitéletbe, Egy ilyen énekkar népművelő, hazafias vagy katolikus ünnepélyek alkalmával jelentékenyen hozzájárulhat a közönség érdeklődésének fokozásához és az ünnepély komoly sikeréhez. Minél több embert tudunk kiképezni az egyházi énekben, annál inkább biztosítottuk a hivek szíves templombajárását is. A fegyelmezett egyházi éneknek egyik fontos követelménye az egyöntetűség. Ez elvben a Szent Vagy Uram-énekeskönyv hivatalos szövegével adva van, de még sok időbe telik és sok buzgó kántor hosszú, kitartó munkájára van szükség, hogy a hivatalos énekeskönyv a valóságban is teljesen elterjedjen. Lehet, hogy egyes vidékeken szokásos dallamok vagy változatok dallam szerint is, szöveg szerint is megszokottabbak, talán tetszetősebbek is, mindazonáltal az egység érdekében meg kell hoznunk azt az áldozatot, hogy ragaszkodjunk a hivatalos énekeskönyvhöz. Igen gyakran adódik a mai időben alkalom, hogy az ország legtávolibb vidékének népe egy helyen összetalálkozik, és mily kínos zűrzavar támadna, ha mindegyik a maga helyi sajátossága szerint akarna énekelni egyházi éneket. Az egyházi ének mellett legyen gondunk magyar népünk sajátos énekére, a népénekre is. Benne is az Isten gondolatainak, szándékainak kell megvalósulni. Népénekeink kimeríthetetlen gazdagsága szebbnél-szebb dalokat rejt magaban. Ezekre tanítsuk meg híveinket. A tiszta, igazi népdal nemesít, üdít, és erősít a hagyományokban. Csak vele tarthatjuk távol ifjúságunktól, népünktől a veszedelmet, amely divatos. táncdallamok vonzó keretében idegen szellemmel, léha gondolkodással rontja fiatalságunk erkölcsét, fertőzi meg gondolat- és érzésvilágát Ilyen szempontok mérlegelése teszi szükségessé az énekkel, az egyházival és a világival egyaránt való bensőségesebb foglalkozást. Kérem azért a Tisztelendő Testvéreket, hogy legyenek teljes megértéssel az itt előadott megfontolások iránt és hivatalos vagy baráti összejöveteleken szeretettel foglalkozzanak az ének kérdéseivel is. Az egyházi és világi ének az ifjúság nevelésével szorosan összefügg és a lelkipásztorkodás igen kitűnő eszköze lehet ava-
