A Győri Püspökség Körlevelei, 1941
Tartalomjegyzék
Krisztusban Szeretett Híveink! Válságos időben, amikor az Űr szava szerint „hamis Krisztusok és hamis próféták nagy jeleket tesznek, hogy tévedésbe ejtsék, ha lehet, még a választottakat is“, a főpásztorok fokozott kötelessége őrködni a gondjaikra bízott lelkek és igazságok felett. Őket a Szentlélek helyezte püspököknek, hogy kormányozzák az Isten egyházát. Ez a kormányzat pedig nemcsak törvényhozás és rendelkezés, hanem atyai gondoskodás is, hogy lehetőleg senki se vesszen el azok közül, akiket az Úr nekik adott, hanem viharok közt is az üdvösség útjára és révpartjára vezéreljék a lelkeket. A főpásztorok gondoskodása különbség nélkül mindenkire kiterjed. Ha mégis előfordul, hogy a hívek egyik csoportja érdekében emelik fel szavukat, azt nagy közérdek indokolja. Ez teszi érthetővé, hogy ez alkalommal közös püspöki pásztorlevelünkben az iskolából kikerült ifjak érdekében intézünk Hozzátok, Kedves Hívek, figyelmeztető és buzdító szavakat s ajánljuk figyelmetekbe az ő jövőjüket befolyásoló szervezeteket és egyesületeket. Az ifjúság szemefénye volt és marad is mindig az egyháznak. Ez magyarázza, hogy a legnagyobb pápák és püspökök épúgy, mint a legragyogóbb lelkű szentek versengtek, miként lehetne az ifjúságot Isten harcos táborává s a keresztény erkölcs példaképévé formálni. Aranyszájú Szent János figyelmeztetése: „van-e nagyobb dolog, mint irányítani az ifjak lelkét és alakítani erkölcsét11, a Szent Benedekek és Szent Gellértek, Loyola Szent Ignácok, Bosco Szent Jánosok, valamint a Piusok, Pázmány Péterek és Prohászka Ottokárok életszabálya lett. Ha e korszakalkotó férfiak működése folyamán fény gyúlt ki a sötétségben, elsősorban azért történt, mert e feladatot meg tudták oldani. A hit hősei nem elégedtek meg a katolikus iskola fáradságot nem ismerű munkájával, hanem minden buzgalmukkal azon voltak, hogy az emberi élet legviharosabb szakában tartsák meg szellemi befolyásuk alatt az ifjúságot, amikor az iskola igazságát tettre kell váltani s az élet harcaira vértet kovácsolni és ölteni. Mert mit ér, ha hat vagy tizenkét éven át oktat a katolikus iskola s azután kiszolgáltatja növendékeit a legveszedelmesebb korban a környezet vagy beteg korszellem káros befolyásának? Az egyház nem könyvigazságokkal, hanem az Evangélium szellemén nagyranőtt egész emberekkel fogja csak a kereszténység
