A Győri Püspökség Körlevelei, 1940
Tartalomjegyzék
3 úgy, hogy az ember igaztalanból igazzá és ellenségből baráttá válik" (Conc. Trid. 6. c. 6. Denz. 798.). „Mindaz, aki Krisztusban van, új, teremtmény; a régiek elmúltak, ime minden újjá lett" (Kor. II. 5, 17.), mert „amikor Üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete megjelent, megmentett minket, nem az igazságnak azon cselekedeteiért, amelyeket véghezvittünk, hanem aző irgalmassága folytán, mégpedig a Szentlélek eszközölte újjászületés és megújítás fürdője által" (Tit. 3, 5.). Ezéit figyelmeztet az Apostol: „Immár vessétek le a régi embert, aki romlásba jut a csalárd kívánságok miatt: hogy újuljatok meg lelkileg bensőtökben, és hogy valóban magatokra öltsétek az új embert, aki az Isten képére teremtetett igaznak és szentnek" (Ef. 4, 22—24.). És újjászületésünkkel valami csodála- losan gazdag élet ereje kering a lelkűnkben. Hiszen szölővesszök vagyunk az isteni szőlőtőkén s annak éltető nedvei keringenek mibennünk is. Hiszen Istennek, Krisztusnak, a Szentléleknek lelke száll belénk, „mert az Isten szeretete kiáradt szívünkbe a Szentlélek által, aki nekünk adatott" (Rom. 5, 5.). Bennünk van az Isten magva, az Isten csirája (Ján. 1, 3, 9.). Ez az élet olyan gazdag és bőséges, hogy nem más, mint az isteni életben, az isteni természetben való részesedés, mert Szent Péter tanítja: „A fölötte nagy és drágalátos ígéreteket ajándékozta nekünk, hogy ezek által részeseivé legyetek az isteni természetnek" (Pét. II. 1, 4.). És ez az élet, örök élet, amely kimondhatatlan örömöket biztosít számunkra a mennyei boldogságban. Épen azért, mert isteni élet, az Isten gyermekeivé, fogadott fiaivá leszünk általa. Valóságos Fia csak egy van az Atyának : a Fiú. Az Atya ugyanis öröktől fogva, mielőtt még a teremtett fény elömlött volna a világ felett, nemzi az Isten Fiát, közli vele isteni természetét, tökéletességeit, boldogságát, életét. Isten az ő végtelen jóságából kifolyólag mintegy ki akarja terjeszteni atyasá- gát, nem azért, hogy azt ezáltal teljessé tegye, hanem azért, hogy más lényeket gazdagítson vele. És ezt azáltal teszi, hogy isteni életét, amelyet ő a Fiával s ők közös Lelkűkkel közöltek, meg akarja osztani teremtményeivel s ezzel azokat fogadott fiaivá teszi, a gyermek édes nevén szólítja. így tehát ugyanaz az isteni élet, amely a Fiúban az Atyától születik, és amely a Fiúból jut el Jézus emberi természetébe, élteti Krisztus által mindazokat, akik be akarják fogadni. Ez az élet az Atya boldogító keblére vezeti el őket, ahová Krisztus jutott el először (Ján. 20, 17., 14, 2.), miután itt a földön lefizette vérével ennek az ajándéknak árát. Erről a fogadott fiúságról a Szentírás gyönyörű kijelentéseket tesz. Szent János például e szavakban foglalja össze az Ige megtestesülésének áldásait: „Mindazoknak pedig, akik befogadák, hatalmat ada, hogy Isten gyermekeivé legyenek, azok- hak, akik... Istenből születtek" (Ján. 1, 12.). Szent Pál pedig így ír róla: „...akiket az Isten Lelke vezérel, mindazok az Istennek a fiai. Nem vettétek ugyanis a szolgaság lelkét, hogy ismét csak féljetek, hanem vettétek a gyermekkéfoga- dás lelkét, amelyben azt kiáltjuk : Abba (Atyánk). Maga a Lélek tesz lelkűnkkel együtt bizonyságot, hogy az Istennek a fiai vagyunk. Ha pedig a fiai, akkor örökösök is: Istennek az örökösei, Krisztusnak pedig társörökösei" (Róm. 8, 14— 17.). Szent János első levelében ugyanígy beszél: „Lássátok, minő szeretetet tanúsított irántunk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert nem ismeri őt. Szeretteim, most Isten