A Győri Püspökség Körlevelei, 1940

Tartalomjegyzék

I.

1 sz. Újévi szózat a

papsághoz.

Tisztelendő Testvérek!

Amikor a világ a teremtő Isten kezéből kikerült, minden teremtmény helyes és tökéletes viszonyban volt alkotójával. Az egész mindenségen uralkodott az Istentől megállapított rend, s így a mindenség békét és boldogságot élvezett. Ezért jegyzi meg a Szentírás, hogy amikor a teremtés után Isten végignézett teremtményei során: „Látá, hogy mindaz, amit alkotott, felette jó volt" (Gén. 1, 31.). Az eredeti bűn azonban felforgatta ezt az isteni rendet és az egész mindenségre rázúdította a bűn átkát és a sátán gonosz uralmát.

De a teremtett világ nem tud belenyugodni ebbe a szörnyű szolgaságba, hanem mintegy várakozásban van és sóvárogva sóhajtozik és vajúdik mindaddig, amíg el nem érkezik az az idő, melyben újra felszabadul, s amikor újra helyreáll az isteni rend és harmónia.

De az újjászületés vágya és a szolgaság alól való felszabadulás sóvárgása nemcsak az esztelen világ mélyén rejtőzik, hanem az ember lelkében is ott él. „ . . . Nemcsak a teremtmények, — írja Szent Pál — hanem mi is, akik magunkban hordjuk a Lélek zsengéit: mi magunk is sóhajtozunk bensőnkben s várjuk az Isten fiává való fogadást, testünknek megváltását" (Róm. 8, 23.). Elég csak egy pillantást vetnünk a történelem lapjaira s látjuk, hogy az emberiség, történetének legősibb idejétől fogva, mindig a jobb, a boldogabb világ után epedett s

annak megteremtésén fáradozott. Minden háború, minden forradalom, minden kulturális és civilizáló munka a régi világot akarta lerombolni vagy tökéletesíteni és új, szebb, boldogabb kor alapjait lerakni. Az emberiség lángelméi a legkülönbözőbb utakon mindig a világ megújulásáért küzdöttek és fáradoztak.

Mi azonban, Tisztelendő Testvérek, tudjuk, hogy a mindenségnek és az embernek igazi megújulása, újjászületése egyedül és kizárólag Jézus Krisztus által történik meg. Ö az ugyanis, aki által az Atya „megáldott minket minden mennyei, lelki áldással, amennyiben kiválasztott minket általa a világ megteremtése előtt, hogy szentek és szeplőtelenek legyünk a sze- retetben. Eleve arra rendelt minket, hogy fiainak fogadtassunk Jézus Krisztus által, s így teljesedjék akaratának jóságos szándéka, és magasztaltassék kegyelmének dicsősége, amellyel minket szeretetébe fogadott szeretett Fia által, . . . hogy helyreállítson Krisztusban mindent, ami az égben és a földön van" (Ef. 1, 3—10.).

S az egész teremtett világ ez után a Krisztusban történő helyreállítás után eped, amint Szent Pál tanítja: „A teremtett világ várakozása sóvárog az Isten fiainak ki- nyilvánítása után. Hiszen a teremtett világ alávettetett a hiábavalóságnak, nem önként, hanem attól, aki alájavetette a reménység nyújtásával, mert a teremtett világ is felszabadul majd a romlottság szolgálatából az Isten fiai dicsőségének