A Győri Püspökség Körlevelei, 1940
Tartalomjegyzék
18 kisebb-nagyobb áldozatokhoz. Szokjék rendhez, fegyelemhez, ne tehessen mindig kénye-kedve szerint, hanem alkalmazkodjék szülei akaratához, és teljesítse készséggel feljebbvalói parancsát. Ha az akarat edzése közben néha erélyesebb eszközhöz, esetleg büntetéshez kell nyúlni, a szülők ne legyenek gyengék, ha fáj is szerető szívük, mégse engedjenek, hanem tekintsék gyermekük jövőjét és kényszerítsék rá, hogy a saját akaratáról lemondva, másokét kövesse. Az élet ezt sokszor meg fogja tőle kívánni, valóságos jótétemény lesz reá nézve, ha a gyakorlat révén ezt különösebb nehézség nélkül, könnyedén tudja majd megtenni. A büntetésről azonban meg kell jegyezni, hogy az orvosság, tehát csak ritkán és kellő mértékkel szabad használni. Inkább a meggyőzés és biztatás eszközével kell a gyermek akaratára hatni, s közben a jutalom fűszeréhez is lehet nyúlni. De csakis mint fűszerhez, mert a sok dicsérettől és jutalomtól a gyermek elpuhul, kényes és kevély lesz. A nevelésnek alapja a szeretet. A szeretet adja meg a szülőknek azt az erőt, amely a gyermek felnevelésével járó áldozatokhoz szükséges. A szeretet köti a szülők gondolatait éjjel nappal a gyermekhez, a szeretet őrködik felette és óvja minden veszélytől, a szeretet szerzi meg a gyermeknek mindazt, amire szüksége van. A szeretet váltja ki a gyermekben a hálának, viszontszeretetnek és tiszteletnek azt az érzését, amely lelkét fogékonnyá teszi a szülőktől jövő hatások befogadására és felébreszti benne a vágyat a szülőktől látott példa utánzására. A nevelésnek legjobb eszköze a példa. A gyermekben nagy az utánzási ösztön: ha jót lát, azt követi, ha rosszat, azt teszi. A lelke olyan, mint a puha viasz, minden benyomás iránt fogékony. Aki a gyermekeknek jó példát ad, kétszeres érdemet szerez, mert jócselekedetét a gyermekek megismétlik, aki pedig rossz példát ad nekik, az sokszoros büntetést von magára, mert bűne a gyermekek által megsokszorozódik s ártatlan lelkekben tesz kárt. Krisztus Urunk „Jaj“-t mond arra, aki gyermeket bűnre vezet. „Aki megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik énbennem hisznek, jobb volna annak, hogyha malomkövet kötnének nyakára és a tenger mélységébe merítenék" (Máté 18, 6.). Jaj tehát annak a szülőnek, aki gyermeke előtt káromkodik, hazudik, más becsületében gázol, mert gyermeke ugyanúgy beszél majd, amint szüleitől hallotta. Jaj annak a szülőnek, aki a vasárnapi szentmisét elmulasztja, pénteken a húseledeltől nem tartózkodik, húsvétkor nem gyónik, nem áldozik, mert gyermeke hasonlóképen fog cselekedni. A gyermek a családi körön kívül is lát példákat, a nevelőnek ezeket is szemmel kell tartania. Mivel a gyermek minden befolyás iránt nagyon fogékony, vigyázni kell reá, vagyis éber felügyeletet kell gyakorolni, hogy rossz emberek társaságába ne kerüljön, annyival is inkább, mert az emberi természet mostani állapotában amúgyis könnyebben hajlik a rosszra, mint a jóra. Akire értékes dolgot bíznak megőrzés végett, az vigyáz reá, hogy el ne rabolhassák; akire Isten ártatlan gyermekleiket bíz, az vigyázzon, hogy azt meg ne ronthassák. A jó szülő mindig tudja, hogy gyermeke hol van, s nem engedi meg, hogy olyan helyen lehessen, ahol lelkében kárt tehetnének. Ez a felügyelet terjedjen ki arra is, hogy a gyermekek milyen egyesületbe lépjenek be. Most már sokféle hivatás és állás számára van külön katolikus egyesület. Az iskolás gyermekek részére a Szívgárda, a serdültebb ifjúság közül az iparosok számára a Katolikus Legény- egylet, a földműves ifjak részére az Agrár
