A Győri Püspökség Körlevelei, 1940

Tartalomjegyzék

16 célra, ott vezetőnek kell lennie és Isten akarata, hogy a férj legyen a család veze­tője. Az övé elsősorban a családfenntar­tás gondja és a gyermekek jövőjéről való gondoskodás kötelessége, tehát neki kell az egész családot irányítania. De ezt a hatalmát ne gyakorolja zsarnok módjára, hanem enyhítse gyengéd szeretettel, mert nem korlátlan ura feleségének, nem rab­szolgát kapott benne, hanem hűséges társat. A házastársak legyenek egymással szem­ben megértők, a feleség gyengéd szere­tettel alkalmazkodjék férjéhez, különö­sen ha az fáradtan, elcsigázottan tér haza a napi munkából. Ilyenkor ne fogadja panaszok sorozatával, hanem iparkodjék felvidámítani; mondja el a nap örvende­tes eseményeit, a gyermekek jó tulajdon­ságainak napi megnyilatkozásait. A férj méltányolja feleségének munkáját, taka­rékosságát, igénytelenségét és sokféle ál­dozatát. Legyenek egymás iránt bizalommal, beszéljék meg terveiket, feladataikat, gyer­mekeik viselkedését, nevelését, jelenét és jövőjét. A bizalom a kölcsönös szeretet­nek egyik legjobb ápolója. Legyenek egymás iránt engedékenyek, a béke kedvéért tudjanak tűrni, hozzák meg néha a hallgatás áldozatát. A legnagyobb szolgálat, melyet a hitvestársak egymásnak tehetnek, ha egy­mást megszentelik, ha egymást a menny­országba segítik. Ezt legbiztosabban úgy érik el, ha együtt szolgálnak az Istennek, együtt mennek a templomba, együtt az Úr asztalához. A hitvestársak legyenek egymás őrzőangyalai, tartsák egymást vissza a rossztól, buzdítsák egymást a jóra. Iparkodjanak az életet egymásnak meg­könnyíteni, nem megnehezíteni, a menny­országba vezető úton egymást előbbre vinni, nem hátráltatni. 2. A hitvesi szeretet természetes gyü­mölcse a gyermek, általa lesz teljessé a házasság és alakul ki a család. A hitves­társak hivatása, hogy szülőkké legyenek. Ezért a gyermeket, mint Isten ajándékát el kell fogadni. Tiszteletreméltó az Isten akarata szerint való apaság és nagy méltó­ság az ilyen anyaság. Az ószövetségi anyák kívánva kívántak gyermeket, szégyennek, Istentől való el- hagyatottságnak tekintették a gyermek- telenséget. Az a halavány remény élt bennük, hogy esetleg az ő családjukból származik a Megváltó. Az újszövetségi keresztény anyák biztosan tudják, hogy az ő megkeresztelt gyermekük Krisztus­sal, a világ Megváltójával közös, titok­zatos életet fog élni. Akiket ez a szent hit hat át, azok ma is kívánják a gyermeket. Liziői Szent Teréz nővére így imádko­zott: „Ó, Istenem, mivel nem vagyok arra méltó, hogy miként nővérem, arád lehessek, férjhez fogok menni, hogy tel­jesítsem szent akaratodat. De akkor, kér­lek, adj nekem sok gyermeket s engedd, hogy mindnyájan Neked szenteljék ma­gukat." Sajnos, ma nagyon sokan nem Isten adományának tekintik a gyermeket, ha­nem kétértelmű élcek céltáblájává teszik, vagy gyáván félnek tőle. Nem akarnak gyermeket, mert akkor takarékoskod- niok kell. Ha nincs gyermek, mindenféle szórakozást, élvezetet megengedhetnek maguknak, van rá idő és pénz. Ez szé­gyenletes felfogás, mert az ember nem azért van a földön, hogy csak élvezzen, hanem, hogy Istennek szolgáljon akara­tának, lelkének és testének áldozataival, és ezáltal üdvözüljön. Akik bűnös módon megakadályozzák, hogy egyáltalán legyen gyermekük, vagy a csírázó életet kioltják, azok igen sú­lyosan vétenek Isten ellen. Bűneik hosszú sorozatában ne áltassák magukat azzal, hogy az Isten hosszan tűr és irgalmas, mert senki sem tudja, hol és mikor sza­

Next

/
Thumbnails
Contents