A Győri Püspökség Körlevelei, 1940
Tartalomjegyzék
16 célra, ott vezetőnek kell lennie és Isten akarata, hogy a férj legyen a család vezetője. Az övé elsősorban a családfenntartás gondja és a gyermekek jövőjéről való gondoskodás kötelessége, tehát neki kell az egész családot irányítania. De ezt a hatalmát ne gyakorolja zsarnok módjára, hanem enyhítse gyengéd szeretettel, mert nem korlátlan ura feleségének, nem rabszolgát kapott benne, hanem hűséges társat. A házastársak legyenek egymással szemben megértők, a feleség gyengéd szeretettel alkalmazkodjék férjéhez, különösen ha az fáradtan, elcsigázottan tér haza a napi munkából. Ilyenkor ne fogadja panaszok sorozatával, hanem iparkodjék felvidámítani; mondja el a nap örvendetes eseményeit, a gyermekek jó tulajdonságainak napi megnyilatkozásait. A férj méltányolja feleségének munkáját, takarékosságát, igénytelenségét és sokféle áldozatát. Legyenek egymás iránt bizalommal, beszéljék meg terveiket, feladataikat, gyermekeik viselkedését, nevelését, jelenét és jövőjét. A bizalom a kölcsönös szeretetnek egyik legjobb ápolója. Legyenek egymás iránt engedékenyek, a béke kedvéért tudjanak tűrni, hozzák meg néha a hallgatás áldozatát. A legnagyobb szolgálat, melyet a hitvestársak egymásnak tehetnek, ha egymást megszentelik, ha egymást a mennyországba segítik. Ezt legbiztosabban úgy érik el, ha együtt szolgálnak az Istennek, együtt mennek a templomba, együtt az Úr asztalához. A hitvestársak legyenek egymás őrzőangyalai, tartsák egymást vissza a rossztól, buzdítsák egymást a jóra. Iparkodjanak az életet egymásnak megkönnyíteni, nem megnehezíteni, a mennyországba vezető úton egymást előbbre vinni, nem hátráltatni. 2. A hitvesi szeretet természetes gyümölcse a gyermek, általa lesz teljessé a házasság és alakul ki a család. A hitvestársak hivatása, hogy szülőkké legyenek. Ezért a gyermeket, mint Isten ajándékát el kell fogadni. Tiszteletreméltó az Isten akarata szerint való apaság és nagy méltóság az ilyen anyaság. Az ószövetségi anyák kívánva kívántak gyermeket, szégyennek, Istentől való el- hagyatottságnak tekintették a gyermek- telenséget. Az a halavány remény élt bennük, hogy esetleg az ő családjukból származik a Megváltó. Az újszövetségi keresztény anyák biztosan tudják, hogy az ő megkeresztelt gyermekük Krisztussal, a világ Megváltójával közös, titokzatos életet fog élni. Akiket ez a szent hit hat át, azok ma is kívánják a gyermeket. Liziői Szent Teréz nővére így imádkozott: „Ó, Istenem, mivel nem vagyok arra méltó, hogy miként nővérem, arád lehessek, férjhez fogok menni, hogy teljesítsem szent akaratodat. De akkor, kérlek, adj nekem sok gyermeket s engedd, hogy mindnyájan Neked szenteljék magukat." Sajnos, ma nagyon sokan nem Isten adományának tekintik a gyermeket, hanem kétértelmű élcek céltáblájává teszik, vagy gyáván félnek tőle. Nem akarnak gyermeket, mert akkor takarékoskod- niok kell. Ha nincs gyermek, mindenféle szórakozást, élvezetet megengedhetnek maguknak, van rá idő és pénz. Ez szégyenletes felfogás, mert az ember nem azért van a földön, hogy csak élvezzen, hanem, hogy Istennek szolgáljon akaratának, lelkének és testének áldozataival, és ezáltal üdvözüljön. Akik bűnös módon megakadályozzák, hogy egyáltalán legyen gyermekük, vagy a csírázó életet kioltják, azok igen súlyosan vétenek Isten ellen. Bűneik hosszú sorozatában ne áltassák magukat azzal, hogy az Isten hosszan tűr és irgalmas, mert senki sem tudja, hol és mikor sza
