A Győri Püspökség Körlevelei, 1940
Tartalomjegyzék
7 együtt a szeretet és a mennyei jutalom is. Ne szűnjünk meg tehát követni Szent Pál figyelmeztetését: „Szeretett testvéreim, legyetek állhatatosak és rendíthetetlenek, cselekedjetek mindig többet az Úrért, tudván, hogy munkátok nem hiábavaló az Úrban“ (Kor. I. 15, 58.). Ezt pedig akkor valósítjuk meg, ha minél tökéletesebben utánozzuk Jézus példáját, aki egész életében körüljárt jót tevén s aki folytonosan mennyei Atyja akaratát teljesítette. Ö legyen folytonos elmélkedéseink tárgya, ő legyen eszményképünk, s az ő akaratához igazodjék egész életünk. Hevítsen minket is az a lángoló buzgóság, mely Szent Pál tüzes lelkét hevítette, aki soha nem nézte a már megtett életutat és a már elért szentséget, hanem mindig csak előre tört. „Nem mintha már kezemben tartanám (a célt), vagy már tökéletes lennék, de törekszem rá, hogy magamhoz ragadjam, mert Krisztus is magához ragadott engem. Testvérek, nem képzelem magamról, hogy már magamhoz ragadtam, de azt az egyet igen, hogy elfelejtettem, ami mögöttem van és nekifeszülök annak, ami előttem van, s így törtetek a célra, annak a hivatásnak pályabérére, amelyet az Isten onnan felülről adott Krisztus Jézusban" (Filipp. 3, 12—14.). Ha ez a buzgóság hevít minket, a kegyelmi élet olyan csodálatos fejlődést ér el bennünk, hogy a Szentháromságnak gyönyöiűséget jelent a lelkűnkben lakni. III. A szeretetnek az a törvénye, hogy kiárad s közölni akarja magát, a maga boldogságát másokkal is. Az Isten végtelen szeretete sem maradt meg csupán a Szentháromságban, hanem a teremtésben és a megváltásban kiáradt, hogy önmaga boldogságában másokat is részesítsen. Aki szeret, az a maga boldogságának titkát másoknak is elárulja. A Szent Szűz sem maradt meg a megtestesülés boldogító titkával názáreti otthonának elzárt falai között, hanem sietve ment a hegyes tartományba, hogy azt közölje rokonával, Szent Erzsébettel. Mi sem rejthetjük magunkba, Tisztelendő Testvérek, istenfiúságunk boldogító titkát, annál is kevésbbé, mert annak hirdetésére és az érte való munkálkodásra az ordináció kegyelmében küldetést kaptunk Istentől. Épen ezért kérlek benneteket, hogy az istenfiúság magasztos, boldogító tiikát mindenek előtt hirdessétek híveiteknek. A mai ember szemében különös értéket jelent az erő, a gazdag, szépséges élet; a mai ember sokat ad származására, vére tisztaságára. Aki gyenge, akiben az élet satnya, akiben nincs szépség, azon ma keresztülgázol a történelem. Mutassatok rá, Tisztelendő Testvérek, nagyon sokszor arra, hogy a kegyelemben újjászületett emberben milyen csodálatosan gazdag élet van, hogy az menynyire tele van életerőkkel s hogy milyen óriási erőforrások állanak rendelkezésére. Mutassátok meg, hogy az igazi, soha el nem múló, sőt egyre fejlődő szépség az ilyen lélek arcán ragyog. Magyarázzátok meg, hogy a kegyelem állapotában élő embernek, ha mindjárt utolsó koldus volna is, nagyobb a méltósága minden földi hatalmasságnál, mert az Isten gyermeke. És értessétek meg a vér misztériumát hirdető világgal, hogy az Isten fiainak ereiben a legszentebb, legtisztább, legéltetőbb vér, Krisztus vére, Krisztus életereje kering, ami nem más, mint az isteni élet. Mivel pedig a megigazulás alapja és gyökere a hit, szorgalmasan vigyázzatok a hit tisztaságára. Tárjátok fel szentbeszédeitekben a kinyilatkoztatás összes igazságait, hogy híveitek a hit ismeretében
