A Győri Püspökség Körlevelei, 1939
Tartalomjegyzék
12 hagyjuk a multat és fordítsuk tekintetünket a jövő felé, amely a világ hatalmasainak ígéretei szerint — a jelen véres ellenkedések megszűntével — az igazság és a jólét alapjain újjárendeződik. Ez a jövő valóban más lesz és jobb is lesz? E háború végén a békeszerződéseket az igazság és a mindenki iránt való egyenlőség fogja sugallni, az a szellem, amely szabaddá tesz és megbékít, vagy a régi és az új tévedések siralmas megismétlése következik ismét? A tapasztalat azt mutatja, hogy határozott változást kizárólag a háborús összetűzésekből és azok végső befejezéséből remélni— hiábavaló gondolat. A győzelem órája annak, aki magához ragadja, diadalt jelent; de egyszersmind a kísértés órája, amelyben az igazság angyala küzd az erőszak ördögével; a győző szíve könnyen megkeményedik, a mérséklet és a messzebbre tekintő bölcseség gyengeségnek és a lélek erőtlenségének tűnik fel előtte. Azonkívül a nép lelkének felkorbácsolása, amelyet annyi sok áldozat és eltűrt szenvedés eredményezett, gyakran azok szemeit is elhomályosítja, akik az elkövetkezendő dolgokért felelősek ; ezek gyakran bedugják füleiket az emberiesség és az egyenlőség figyelmeztető szavára, amelyet elhallgattat az a kiáltás : «vae victis», jaj a legyőzőiteknek. Ezért az ily körülmények között született határozatok, békeszerződések, az elintézendő ügyek megítélése igazságtalanság az igazságosság köpenye alatt. Megújító erők. Tisztelendő Testvérek, nem a külső eszközök, nem a kard hozza meg az államok üdvösségét és békéjét, az csak a béke feltételeit teremtheti meg. Az erőknek és erényeknek, amelyek a föld arculatát megújíthatják, belülről, a lélekből kell származniok. A világnak, a nemzeti és nemzetközi életnek új rendje -— ha egyszer a jelen keserűségek és véres küzdelmek megszűnnek — nem nyugodhat többé változó rendeletek hullámzó homokján, amelyeket a magán- és a kollektív egoizmus önkényesen állított fel, hanem a természeti jognak és az isteni kinyilatkoztatásnak megingathatatlan sziklájára mint erős talapzatra kell támaszkodnia. Innen merítse az emberi törvényhozó a kiegyenlítődés szellemét, az elvállalt hivatal lelkiismeretességét és okosságát, amelyek mellőzésével könnyen félreismerheti a hatalom törvényes használata és a visszaélés között felállított határokat. Egyedül csak így lesz elhatározásainak belső szilárdsága, nemes méltósága, vallási szentesítése és nem lesz fékezhetet- len önzésnek és a lelkek szenvedélyének eszközévé. Mivel ha igaz az, hogy azoknak a bajoknak, amelyek alatt a mai emberiség szenved, legalábbis részben gazdasági okai vannak, nenf kevésbbé igaz az is, hogy a bajok okai mélyebben fekszenek ; abban vannak, hogy a vallásos hitet és az erkölcsi meggyőződést mindjobban szétrombolták, a népeket a hittan és az erkölcsi törvény egységétől elszakították. Ha az emberiségnek egy jövendő nevelői munkája eredményes akar lenni, akkor mindenekelőtt lelki és vallási nevelőmunkát kell végeznie. Ennek Krisztusból mint alapból kell kiindulnia. Az igazság szellemében haladnia és a szeretet lelkületében bevégződnie. Az Egyház anyai hivatása. A lelkek újjászületését megvalósítani, az idők megváltozott viszonyainak és az emberi nem új szükségleteinek tekintetbevételével, leginkább az Egyház anyai hivatásának kötelessége. Az isteni Alapító reábízta az evangélium hirdetését, az embereknek az igazság és a szeretet parancsait hangoztatja, az arra való törekvés pedig, hogy ezek a parancsok a lelkekben szilárd és mély gyökeret verjenek, a béke ápolására alkalmas és eredményes nemes munka, amelynél alkalmasabbat, nemesebbet és eredményesebbet nemigen találhatunk. Ez a hivatás a maga nagyszerűségében mintha megfélemlítené azok szívét, akik a küzdő Egyház sorait alakítják ; de az Isten országának elterjedésén közreműködni, — amely a századok folyamán különböző és változatos módon kemény munkával folyik —, parancs, amely mindazokat kötelezi, akik az isteni kegyelemmel a sátán szolgaságából kiszabadultak és a szent keresztség által az Isten országába hivattak. Ennek az országnak tagjává lenni, parancsai szerint élni és arra törekedni, hogy határai napról-napra bővüljenek, az új polgárai is élvezzék lelkijavait — a mi napjainkban ez annyit jelent, mint szembenézni az akadályokkal és nehézségekkel, amelyek annyira szövevényesek és súlyosak, mint talán soha máskor nem voltak ; a keresztények ezért nem mentesülnek a katolikus
