A Győri Püspökség Körlevelei, 1939

Tartalomjegyzék

4 mas Isten védelme alatt minél jobban tapasztal­hassa magán a zsoltáros szavait: «Boldog a nép, amelynek Isten az Ura». (143. zs. 15.) Az a boldogságot ígérő új jogi és vallási hely­zet, amelyet a Lateráni Egyezmény Olaszország és az egész katolikus világ számára megteremtett, soha sem tűnt fel Nekünk oly hatalmasnak és egyesítőnek, mint abban a pillanatban, amikor a vatikáni Bazilika erkélyéről először tártuk ki karjainkat és emeltük fel áldástosztó kezünket Róma, a pápaság székhelye és a mi forrón szere­tett szülővárosunk, az Egyházzal kibékült Olasz­ország és az egész földkerekség felé. Krisztus helytartójának kötelessége. Helytartója vagyunk annak, aki egy döntő pillanatban a legfőbb földi hatalom képviselője előtt a nagy szót kimondotta : «Arra születtem és azért jöttem a világra, hogy az igazságról tanúbizonyságot tegyek.» (Ján. 18, 37.) Mint ilyen, hivatali kötelességünknek tartjuk manap­ság, hogy apostoli bátorsággal bizonyságot te­gyünk az igazságról. Ez a kötelesség kiterjed mindama emberi tévedések és hibák leleplezésére és cáfolatára, amelyeket fel kell ismerni, ha ke­zelni és gyógyítani akarjuk azokat. «És meg­ismeritek az igazságot és az igazság megszabadít titeket.» (Ján. 8, 32.) Hivatásunk teljesítésében nem fognak Bennünket földi tekintetek befolyá­solni ; sem bizalmatlanság, sem ellentmondás, sem elutasítás, sem értetlenség. Még a félelem sem, hogy esetleg félreértenek, vagy hamisan • magyaráznak, tarthat ettől Bennünket vissza. De mindig azzal az atyai szeretettel fogjuk ezt tenni, amely maga is szenved gyermekei fájdal­mával, amikor az orvosságot beadja, a lelkipász­torok isteni példáját, Krisztus Urunkat utánozva, aki fényt és szeretetet egyformán áraszt «igazsá­got cselekedvén a szeretetben». (Ef. 4, 15.) Annak az útnak kezdetén, amely a jelen idők lelki és erkölcsi romlásához vezetett, nem keve­sek azon törekvései állnak, hogy Krisztus Urun­kat kiűzzék országából és megtagadják a tőle adott igazság törvényét és szeretet parancsait, amelyek országának az életlehellete és erőssége. Az üdvösség egyetlen útja Krisztus királyi jogai­nak elismerése, az egyesek és a társadalom vissza­térése az igazságnak és a szeretetnek törvényéhez. E pillanatban, Tisztelendő Testvérek, mikor e sorokat írjuk, érkezett Hozzánk a döbbenetes hír, hogy a háború szörnyű lángbaborulása meg­történt, amelyet elhárítani törekedtünk. Iró- tollunk megakad, amikor a számtalan ember szenvedéseinek örvényeire gondolunk, akikre még tegnap a szerény jólétnek sugara mosolygott családi otthonukban. Atyai szívünket a félelem szorongatja, amikor mindarra gondolunk, ami az erőszaknak és a gyűlöletnek sötét magvából érlelődik, amelynek ma a kard szántja fel a véres barázdákat. A fenyegető és a jövő szerencsétlen­ségek előrelátásakor érezzük, hogy mennyire a kötelességünk folytonos kitartással azok szemét és szívét, akikben még a jóakarat érzése meg­maradt, ráirányítani az Egyetlenre, akitől a világ üdvössége származik, akinek mindenható és irgalmas keze véget vethetne e viharnak, aki­nek igazsága és szeretete megvilágíthatja az el­méket és meggyógyíthatja a szíveket azoknál a sokaknál is, akik tévelyekben, ellentétekben, har­cokban elmerültek, hogy azokat ismét Jézus Krisztus királyságának szellemében újjáalakítsa. De talán remélhetjük — kérjük, adja meg az Isten —, hogy nyomorult korunk sokak gondol­kodását és szándékait jobbra változtatja, akik eddig vak bizalommal, de tanácstalanul és okta­lanul az elterjedt modern tévelyek útját járták anélkül, hogy sejtették volna, mennyire kétes és cselvetésekkel tele úton járnak. És sokan, akik legkevésbbé sem fontolták meg, mennyit ér az Egyház pásztori hivatása a lelkek helyes és szent nevelésében, most talán ugyanannak az Egyház­nak figyelmeztetéseit, amelyeket könnyebb és biztosabb időkben félretettek, jobban megértik és többre becsülik. A jelenkor szorongattatásai és lesújtó helyzetei a keresztény tanítás paran­csait igazolják és leginkább indíthatják a lelkeket az igazságra. Eme tévelyek és vélemények keresz­tény névtől elfordult hatalmas csoportja mérges gyümölcsöket érlel és azon tanítás elítélését hir­deti és kárhozatát tartalmazza, amelynek hat­hatóssága minden vitán felül áll. Néha ugyanis a kínos kiábrándulásnak és csalódásnak órái, az isteni kegyelem órái, az «Űr átmenete» (Exod. 12, 11.), amelyben az Űr szavára : «íme az ajtónál állok és zörgetek» (Titk. Jel. 3, 20.), gyakran megnyílnak az ajtók, ame­lyek egyébként zárva maradnának. Isten a tanú, mily őszinte részvéttel, szent örömmel fordítjuk lelkünket azok felé, akik hasonló keserű csaló­

Next

/
Thumbnails
Contents